Nemzetközi Baráti Találkozó, 2022: Közösségi felelősségvállalás - 2. rész

09.07.2022 | www.kla.tv/23026

Igen, ez ma egy ünnepnap: Ezek az emberek megajándékoznak benneteket. És azt is remélem, hogy ez a beszéd is annyira megajándékoz benneteket, hogy élni tudtok vele, hogy erőt ad nektek, mert az az időszak, ami előtt állunk, megköveteli, hogy legyen valami olyan bennünk, ami messze túlhaladja az emberi lehetüsögeket, így írnám ezt le. Mert a megpróbáltatások közepén vagyunk. Az egész világ helyzete kicsúcsosodik, és nagy szerepünk van abban, hogy ezt megváltoztassuk. Újra és újra előre szeretném bocsájtani, hogy van reménységünk, és ez a reménység hatalmas. Ez egy jogos reménység, és jó lesz a vége. De csak akkkor, ha együttműködünk abban, ami megvalósul. Maradjunk szorosan a témánknál: Közösségi Felelősségvállalás. És ebben a második részben, belemegyek veletek a szenthelyre. Az első rész egy kicsit az előudvar volt. És a harmadik részben a beteljesedéshez érünk el, a Szentek Szentjébe. Mindig így mutatjuk be, három részben. Így ez egy fejlődési folyamat. Most belehelyezkedünk közösen a közös életútunkba, élettörténetünkbe, és azt kívánom, hogy mindenki, minden szeméyl, aki most hallgat engem, aki most lát, hogy találd meg magadat ebben. Minden egyes személy, akárhonnan is jössz, akármilyen háttérből. Újra kihangsúlyozom, hogy amiről itt beszélünk, annak semmi köze a valláshoz. Úgy fogalmaznék, hogy mi majdnem, hogy allergiásak vagyunk a vallásos dolgokra. Azokra a vallásos dolgokra, amik gesztusokkal és viselkedésekkel és kötelességekkel és ilyesmikkel kapcsolódnak össze. Szeretnénk közösen egy olyan dolgot megérinteni, ami átformál minket, ami megragad minket, ami éltet minket, ami ebben az időszakban valóban, él rajtunk keresztül. Látjátok, hasonlóképpen bele szeretnélek venni titeket a mi történetünkbe. Talán úgy is mondhatnám, hogy bele akarlak vinni téged a te történetedbe. Főleg akkor, ha semmi közöd nincs Istenhez, és nem tudsz semmit sem kezdeni azokkal a kifejezésekkel, hogy világlélek, világszellem, mátrix és amiket eddig megneveztünk. Olyan sok ember van itt ma jelen, de most főként hozzátok beszélek, akikben semmilyen ájtatosság, semmilyen vallásosság, semmi ezoterikus, ti akik két lábbal álltok a földön. Persze mindannyiunkhoz is beszélek, mert egy elvről van szó. Egy olyan elvről, ami minden emberre vonatkozik és remélem, hogy az elmesélésemmel felébresztem az emlékeidet. Leírom most a te életed és az én életem alakulását és a Felelősségvállalás titkára úgy építek fel, hogy remélhetőleg magadra ismersz. Imádkozom, hogy dezsávü-d legyen – emlékezz arra az életedben, mikor pont ez megtörtént, amit most leírok, hogy arra tudj építeni, hogy megtaláld az utat, ami már benned van, hogy az kiteljesedjen teljesen. Tehát a Felelősségvállalás azt jelenti,nagy vonalakban, hogy ez a nagy elv. Felelősségvállalás erről van szó. De a Felelősségvállalás célja - most megint a saját, keresztény szempontomból, mint Istenhívő beszélek – az életem célja, a mi életünk célja, mint OCG, hogy mi az ő dicsőségének a dicsőítésévé váljunk. Így áll az Efézus 1,2-ben a Bibliában. Ez az Isten, aki minket alkotott, szeretne megdicsőülni. De épphogy nem a szánk által, értitek. Nem a szánk által! Hanem annyira meg akar minket érinteni, annyira eggyé tenni Önmagával, Önmagával képessé tenni minket arra, hogy mi magunk dicsérő énekké váljunk. Hogy mikor látnak téged a mindennapokban, azt mondják: „Ó, azta! Micsoda ember vagy te? Mi történik itt? Hogyan tudod ezt megcsinláni? Hogy tudsz így élni? Hogy tudsz így reagálni? Hogy tudsz ilyen házasságban élni? Vagy bármi is legyen az. „Dicsőítem Istent.” Nemrég újra átéltük ezt. Ezt annak a dicsőségére mondom, ami rartunk működik. Külföldön voltunk, vadidegen emberek között. Keresztényként muszlim emberek között voltunk. Nem szóltunk egy szót sem. De mivel röviden talalkoztunk,felnőtt, érett emberek odajöttek hozzánk. Egy idősebb férfi, egy muszlim ember. Nem beszéltünk egy szót sem. Csak azt látta, hogy kik a gyerekeim, ki a feleségem, bevásárláskor, valahol. Odajött, és a tömeg közepén elkezdett kiabálni, hogy: „Ez az én családom! Ez az én családom!” Odajött, és megdícsérte a lányaimat. Odajött hozzám, és megcsókolta a szívemet. Úgy állt hozzám, hogy „Te vagy a családom!” Megcsókolta a szívemet. Rendesen a szájával. Megcsókolta a kezemet. Soha nem láttam azelőtt. Csak pár perce. Erről beszélek. És ezt nem azért mondom, mert mi valami különlegesek lennénk, hanem mert Isten azt mondja: „Úgy szeretnék benned élni, hogy az Isten dicsőségének dicsérete legyél.” Ő muszlimként Istent dicsőítette általam, keresztény által. Persze ez aztán kölcsönös. Én is mindig dicsőítem Istent azért a dicsőségért, amit a muszlimokon keresztül él meg, amit bennük hoz nyilvánosságra. Ki kell hangsúlyoznom, hogy az igazi muszlimokban.Hogy ne csukódjanak újra be a skatulyák. És most ideérünk a történetünkhöz. Bele szeretnélek venni ebbe a történetbe. Egyszerűen azt mondom, hogy mindannyian felelősségvállalásra vagyunk lettünk elhívva, felelősségvállalásra születtünk. Ezen van a hangsúly. Felelősségvállalásra születtél. Mindannyian egy közös világba születtünk bele, egy hatalmas feszültségbe. Ebben a tekintetben mindannyiunk sorsa ugyanaz, óriási feszültség vesz körül bennünket. Az emberiség sorsdöntő időszakába, számtalan vallásával, Istentől való elszakadásával, zűrzavarával és elveszettségével. Ebbe születtünk bele. És mindezek felett a világban, a levegőben van egy várakozás, a levegő szó szerint tele van feszültséggel, a világvége hangulatának és az új kezdet várásának, egy új világ új hajnalára való várakozásnak a keveréke. Tudtok eddig követni? És te ott vagy ennek a nyüzsgésnek a kellős közepén, a különböző személyiségek között. És úgy tűnik, hogy rajtad kívül mindenki mindig mindennel tisztában van, a saját életére vonatkozóan. Nagyon magabiztosak, nem úgy, mint te. Néhányan hozzávetőleges,vagy teljes dogmatikus bizonyossággal tudnak mindent. Mások lelkesek, és a fantáziavilágukban élnek. Megint mások messianisztikus várakozásban élnek, kommunista várakozásban vagy bármi másban. Úgy élsz, mintha egy férgekkel teli zsákban lennél, ahol mind felfelé törekszik. De hosszú távon egyik sem tud tartósan fent maradni. Mint a férgek, mindegyik mindig felfelé törekszik. De ez hosszú távon nem működik; az egész mindig újra lefelé halad.Te ebben a világban élsz, én is ebben a világban élek. Te ennek vagy a középen, mint a látszólag egyetlen tudatlan.És mégis vannak itt-ott olyan emberek körülötted, akik sok mindent megkérdőjeleznek mint te. Én most csak egy életutat írok le. Néha magamról is beszélek, hogy megmutassam, hogy az élet mi képpen alakul. Mindig az felelősségvállalásról, a velünkszületett felelősségvállalásról beszélünk. Aztán valamikor fiatal korodban vagy később – jön egy megjegyzés. Gyerekkoromban valamelyik rokonom hirtelen megjegyezte: "Mindenkinek meg kell halnia. Mindenki meghal." És ekkor valami történt bennem, még egészen kicsi gyerekként. Nem tudom, talán négy vagy öt éves lehettem. Csak annyit hallottam, hogy "Mindenkinek meg kell halnia". Bumm! Ez hazugság! Egyszerűen az ellenkezője történt bennem, egy nem hallhatót hang, egy belső bizonyosságom volt: Ez hazugság! Nem fogok meghalni! Tudtam, hogy örökkévaló személyiség vagyok. Anélkül, hogy valakitől is hallottam volna valamit a Bibliáról vagy vallásról. Világos bizonyosság volt bennem: engem most becsaptak! Nagyon kicsi gyerekként. "Ez egyszerűen nem igaz!", Ez volt a szilárd meggyőződésem. Nem fogok meghalni! Mi volt ez? A Bibliában meg van írva, hogy örökkévaló létünk van, hogy továbbra is létezünk, még akkor is, ha a test meghal. És itt próbálták megtanítani nekem, mint a legkisebb gyereknek, hogy a létezésem fel fog oldódni. Halálbiztosan tudtam – és látod, mi volt ez? Ez egy felébredése volt, a talán embrionális érettségnek – én így nevezem –, amely születéstől fogva bennünk létezik, minden vallásosság nélkül, minden nélkül. Vagy beszélhetünk a veleszületett érettség első szemnyitogatásáról is. Ha belegondolsz az életedbe, te is párhuzamot vonhatsz az átéléseiddel, amikor ezeket elmesélem. Most a legfiatalabb gyermekként szerzett tapasztalataimról beszélek. A veleszületett érettség az, amit ezzel a középső résszel meg akarok mutatni neked, hogy ezt születésed óta magadban hordozol. Egy biztos tudás a látszólag abszolút semmiből. A Biblia a kegyelem és az igazság megtapasztalásának nevezi ezt. A Biblia így írja le a dolgot ezekkel a kifejezésekkel. A kegyelem a teljesen meg nem érdemelt, teremtő, megváltó hatás értelmében értendő. Ennek semmi köze a gondolkodásom- hoz, vagy ahhoz, amit akarok. Csak úgy megtörtént. Egy teremtő hatásmechanizmus. Tudtam: Nem, ez nem igaz! Élni fogok! A kegyelem és az igazság megértése, mint Istentől származó teremtő kinyilatkoztatás, és nem úgy, mint Pilátus, aki azt kérdezte: "Mi az igazság? Ez a helyes vagy az a helyes?" Nem! Igazság a teremtő kinyilatkoztatás értelmében. Ez úgy történt, mintha egy fénysugár fentről, a semmiből megvilágított volna. Úgy, ahogy a valóság 100%-os ismere- te, bennünk van. Ez egy átélés. Neked is vannak ilyen tapasztalatok az életedben, függetlenül attól, hogy milyen háttérrel rendelkezel. Mások persze másképp nevezik azt, amiről most beszámoltam. Emlékeztek a kezdetre. Kegyelem és igazság, ezzel valaki aki nem ismeri a Bibliát, nem tud mit kezdeni. De ezért írom le folyamatosan a hatásokat, az eseményeket, mert Isten egy esemény. Isten egy dráma, ha pontosabban megvizsgáljuk. Benned is hirtelen egy magasabb szintű emberiség jelentkezik, egy magasabb, isteni eredetű lény – a gyermekkorod óta. És ez, a te eredeti lényed ekkor kerül szembesítésre, amikor konfronál,meg- próbáltatik. Mindenki, aki ezt már megtapasztalta, olyan környezetben él, amely szintén formálódik. Felmerül a kérdés: Megőrzöd-e azt az újdonságot, amit felismertél? Ez a kérdést már kisgyermekként felvetődött bennem, még mielőtt bármit is hallottam volna a vallásról. Megőrzöd-e ezt a benned történt változást,vagy a kijelentésedet, vagy bármit, ami ez volt? A felelősségvállalás impulzusaival fogsz-e együtt mozogni, amit kiskorodtól érzel, ez itt a kérdés? Vagy olyanná válsz, mint a környezeted,mert ők mások? Amikor azt mondom, hogy gyermekkortól, akkor elsősorban nem a korra gondolok, hanem a gyermeki, elfogulatlan létre, a még megmaradt tiszta érzékelésre. Még akkor is, ha ezt csak 21 évesen élnéd át, mint ahogy én folyamatosan elmélyülök ebben a, gyermeki, elfogulatlan, tiszta gondolkodásban. Itt szeretném megemlíteni, hogy az ősbűn tipikus keresztény tanítása, amely úgyszólván a mi végzetes halálos ítéletünk, valójában sehol sincs leírva a Bibliában, ez pusztán értelmezés kérdése. Tudjátok, sokféleképp lehet értelmezni a Bibliát, „bele lehet magyarázni". De a tipikus eredendő bűn, amely elítél minket, és a kényszer, hogy mi is ilyenné váljunk, mondom, hogy tipikus bűnössé váljunk, az egyáltalán nem létezik a Bibliában. Látjátok, mikor például a gyerekeknek megtiltották, hogy Jézushoz menjenek – képzeljétek el, az egész gyereksere- get, ahogy tolakodnak, mert Jézushoz akarnak jutni. Ezek az apróságok, vonzódtak, és feltétlenül Jézushoz akarnak jutni – a felnőttek pedig félretolják őket: "Nem, menjetek el, ne menjetek!" Amikor Jézus ezt látta, ez történt: A Márk 10:14 bezsámolója: "Jézus ezt látván, haragra gerjede és monda : Engedjétek hozzám a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert övék az Isten országa." Most figyeljetek oda, mi jön ki a száján: "Mert övék az Isten országa"....övék! ...övék! - Nem: "… az ilyenek fogják felismerni..."! Nem: "...ilyeneké lesz egyszer..."! "Az ilyeneké az Isten országa." Ez a szó a görögben azt jelenti: "…ilyeneké Isten királysága", tehát ezt így fordíthatod le. Máté 19:14 így fejezi ki: "Az ilyeneké a mennyeknek országa", nem pedig: "...az ilyenek egy napon a mennybe jutnak". Halljátok a különbséget? "Az ilyeneké..." – ez a birtoklás, most, itt és most, itt lent, veleszületett. Ők a mennyország polgárai, a kicsinyek, minden kicsiny, mondja Ő más szavakkal. És ezért szeretném ezt mindenképp világossá tenni számodra: Az isteni felelősségvállalás születésedtől fogva, genetikailag benned lakozik. Megértetted? Látjátok, az OCG-s gyerekek példáját fogom venni. De ez ne tévesszen meg senkit, mert mi itt egy hívő környezetben vagyunk. Ellenőrizd a saját gyermekeiddel, talán ma is veled vannak. A mi OCG-s gyerekeink, most a 3 évesekről, 4, 5, 6 évesekről beszélek. A találkozóink gyakran túl rövidek ezeknek a gyerekeknek, ha hat vagy hét órán át tartanak. Aztán elkezdenek sírni: "Nem, ne legyen még vége! Tovább, tovább." Ez akkor is így történik, ha valószínűleg nem sokat értenek abból, amiről itt beszélünk. Megértettétek? "Az ilyeneké a mennyeknek országa" – ott, ahol Isten ereje, ahol Isten élete működik egyszerűen ott akarnak lenni. Ott tizenkét órán át egyszerűen boldogok lehetnek nyafogás nélkül. De ha valahová elviszed őket egy vallásos eseményre, ahol nincs Isten ereje, nincs Isten élete, se jelenléte, nse békéje, nincs Isten élete, akkor tíz perc múlva oda-vissza csúszkálnak a padon. De a felnőttek is. Látjátok, (de itt) ilyen hét órás találkozó után, aztán sírnak és azt mondják: "Már vége? Ne, igazán vége van! ne legyen még vége!". Azt mondom, hogy ennek semmi köze a vallásos neveléshez. A gyerekek ilyenek, ezt mondja Jézus. Ezért mindig tömegesen... – ragaszkodtak Ő hozzá, szó szerint, mint a legyek. Tudjátok, a mi tizenegy gyermekünk is (Anni és én, nekünk tizenegy gyermekünk van,valószínűleg tudjátok), ezt születésüktől fogva bebizonyították nekünk. Mert a valóság az, hogy minden újszülött emberi lény egy új lény, egy új emberi lény. És a lényeg az, hogy a gyerekeink mindig is megértették mindazt, amit a felnőttek nem értettek. Kicsi koruktól kezdve,mikor alig tudtak beszélni. Mindig is megértették, játszva, amit mi itt prédikáltunk. Nemcsak belül a szellemükben, hanem felfogták, mert minden egyes prédikációt utána megbeszéltem velük. Tudni akartam, hogy megértették-e? Soha nem volt semmi probléma. Minden gond nélkül el tudták ismételni, amit a felnőttek nem értettek. Meg akarom mutatni neked, hogy benned van az Istentől származó veled született felelősségvállalás, a független gondolkodás, amely nem tőled, hanem Istentől származik – gyermekkorodtól kezdve. És kérem, ne beszéljünk semmilyen vallásról, megtérésről, mindezekről a dolgokról, ami teljesen független ezektől a későbbi dolgoktól, amiket az emberek "emberi alkotás" módjában beépítettek. Tehát minden újszülöttben, mondhatni, egy új világrend esélye van egy új kezdet, az esély egy új emberiségre. Megértettetek engem? Most persze már tényleg nagyon erősen hallom az első keresztény ellenvetést. Igen, hallom: 1Kor 2,14: egy tipikus „írástudó tipusú” keresztény most felkiált. Meg van írva: "A természetes embernek elfogadhatatlan, ami az Isten Szellemétől van, mert bolondság az számára, és nem képes megismerni, mert azt szellemileg kell megítélni. Akkor az „írástudó típusú” keresztény azt mondja nekem: "Látod, egy természetes ember, az nem lehet, egy gyermek egy természetes ember, akinek előbb újjá kell születnie a szellemben". De látod, ez a jellemző a dogmatikára, a bibliai tanításra, a bibliaértelmezésre. De meg kell nézni a görögben ezt a szót, hogy: természetes ember. Ott azt mondja, a. görög "pszichikosz" ember - a görög "pszichikosz". Ennek semmi köze a földi származásunkhoz vagy leszármazásunkhoz, hanem az állapotunkkal van összefüggésben. A görög "pszichikosz" egy földi orientációjú, érzéki irányultságú ember. Ha most azt mondanám, hogy: Egy kéjsóvár gazember semmit sem fog fel Isten Szelleméből, az találó lettt volna. De nem egy földi születésű, mert ő egy hús-vér ember. Ez egy teljesen téves értelmezés. Ez egyáltalán nem egyezik a valósággal, Isten erejével. A másik dolog egyezik vele, amit most tanultál Jézustól.Tehát a görög "pszichikosz". És persze már hallom is a második keresztény ellenvetést, mégpedig a János 3,3-7-ből, valaki azt mondja nekem, hogy: Hallgasd meg, mit mondott Jézus. Gyorsan teszteljük ezt is le. Jézus itt ezt mondja Nikodémusnak, aki éjszaka titokban kereste fel őt: „Bizony mondom neked, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja az Isten országát. Ami testből születik, test az.." - »Ez az, hallod, látod, most jön", veti ellen most a Biblia.- „Ami testből született, az test, ami pedig Szellemből született, az szellem. Ne csodálkozz tehát, hogy azt mondtam neked: ”Újjá kell születnetek." Egy ellenvetés szólal men bennem: "Látod, most rajtakaptalak, hiszen pont Jézus mondja, hogy. újjá kell születned." De újra kérdezlek: olvastad már valaha a görög szöveget? Görögül "anothen", ez a szó azt jelenti "felülről". A "felülről" szó azt jelenti, hogy felülről kell újjászületned, nem elsősorban újra megszületned, hanem görögül "gennao", ez a görög szótő, a gyökér, a görög "gennao" azt jelenti, hogy előhozva, kihúzva. Fentről kell előhozni,kihúzni téged. Felülröl kell megtörténnie a megnemzésednek. Ez egy olyan valóság, amely a belső érzékelésünk- höz kapcsolódik. Így, kevés köze van a születéshez, a felülről vagy újonnan születéshez. Persze alapvetően igaz ez még mindig. De ha jobban megnézzük, ez a szöveg valójában az előbb említett ellenvetés- nek pontosan az ellenkezőjéről tanúskodik. Mert a gyermekek csak azért látják Isten országát vagy a mennyek országát, mert az már az övék. Ez az erőfeszítés, hogy a gyerekeket belevezessük egy újjászületésbe... Ó, milyen gyakran tapasztaltam ezt keresztények között. Teljesen tönkretették a gyermekeiket. Nagyon fiatal koruktól kezdve azt tanították a gyermekeiknek ezek a biblikus „Írástudók”: „Meg kell térnetek, először meg kell térnetek, először újjá kell születnetek, elveszettek vagytok átkozott bűnösök vagytok, átkozott testi emberek vagytok, átkozott természetű- ek vagytok, az eredendő bűn alatt álltok". Értitek, miről beszélek? Aztán annyira elbizonytalanították ezeket a kicsiket, hogy már nem tudtak lépést tartani, megkövültek, sóbálványokká váltak, hogy egy metaforával éljek. Mert visszanéztek, és elveszettnek azonosították be magukat. Minden kihalt belőlük. Örökre blokkolva vannak. De ha istentelen szülők azt mondanák kicsi gyerekeiknek:„Figyeljetek, Isten bennetek él. Figyeljetek a szívetekre, hogy mit mond nektek." Akkor megta- pasztalhatták volna, hogy a gyerekeik úgy nőnek fel, mint Jézus, mint a kis Jézus. Ha ezt elmondták volna nekik. De folyamatosan az ellenkezőjét mondják nekik. Ez a probléma. És ezért is hirdette Jézus a földi gondolkodásúaknak, a görög "pszichikosz"-oknak, a testi beállított- ságuaknak,: a Máté 18,3-ban "... ha nem lesztek átformálva ésnem akartok úgy élni,mint a kisgyermekek, akkor menthetetlenek vagytok". Ez a szöveg is teljesen emberközpontúan, rosszul van lefordítva minden bibliafordításunkban. Itt egy aorist 2 feltételes mód van, alatta pedig egy aorist 2 feltételes mód, deponens médium. Ez most nem mond semmit neked. De szeretném elmondani, hogy mi az, ami rossz. Jézus nem szólít fel arra minket, "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek" – ez áll a mi fordításunk- ban. És akkor a keresztények azt mondják. "Olyanná kell válnom, mint egy gyermek. Arra törekszem, hogy olyan legyek, mint egy gyermek". Hallod, mit csinál? Igyekszik olyanná válni, mint egy gyermek. Milyen egy gyerek? "Próbálok olyan lenni, mint egy gyerek." És valamiképpen bolond-emberré válnak, gyerekessé. De itt van egy passzív e-set. Az aorist 2-ben feltételes mód van. Ha nem lesztek átformálva, felülről Isten munkája által, hogy új létformát öltsetek bensőtökben, mint a gyermekek. Újra kisgyermekhitűvé lesztek formálva Ha nem történik meg veletek, felülről, hogy - most szabadon fogalmazok -, hogy kicsivé lesztek téve, akkor nem fogtok oda bejutni. Itt megint - megint Isten hatásmechanizmusairól beszélünk.Rá vagy utalva arra, hogy az élet kicsivé tegyen téged. És ezért nem is olyan rosszak jelenleg ezek az események itt a világban. Ez egy jó kiindulási előfeltétel. Lealacsonyítanak minket. Tehetetlenek leszünk. Kívülről passzívvá válunk - mi magunktól nem tudunk semmit tenni. A háborúk, válságok, a bűnözők által, a kölcsönhatásuk által, olyanok lettünk, mint a kisgyerekek. Úgy érezzük, hogy nincs felettünk igazságszolgáltatás, amely segítene rajtunk. Cserbenhagytak minket. Több ezer adás van erről - észreveheted, hogy mind cserbenhagynak minket. Mi ez? Kicsikké lettünk téve, olyanná, mint a gyermekek. És ezt nekünk kell - ez a „deponens medium” - nekünk kell magunkra engedni. A médium rád hat vissza. Neked kell magadra hatni hagyni ezt a folyamatot. Nem mutatkozhatsz a saját erőd által erősnek. Együtt kell mozognod ezzel a folyamattal.Tudtok követni? Ez így értendő...Más szóval, ez az egyetlen út, vissza a felelősségvállaló ember eredeti arculatához. A Titusz 3,5 az eredeti szövegben az újjászületés fürdőjéről beszél, így nevezzük a mi Bibliánkban. De a görög "palingenesia" azt a fürdőt érti ezen, ami visszavisz az eredethez. Amikor újjászületésről beszélünk, akkor ez alatt azt értjük, a Biblia azt érti..., hogy végre újra meg kell találnod, el kell fogadnod azt, ami már gyermekként benned volt. Csak vissza kell térned ahhoz, ami már vagy. Isten születésedtől fogva benned lakik. A mennyek országa a kisgyermekeké. Újra kell - görögül "palingenesia" – újra olyanná kell válnod, azzá az emberré, aki már vagy. És ezt ezért nem találják meg sokan, mert azt mondják nekik, hogy ennek kívülről kell jönnie. Ide meg oda kell menned. Persze sok minden igaz - de a tapasztalatokat mindenki másképp értelmezi. A lényeg az, hogy mindez már benned van. Csak arra kell emlékezned, hogy mi él benned, és tudnod kell, így vagy megalkotva. Vissza kell menned az eredetedhez, ahogyan megszülettetél, ezt kell fejlesztened, és amikor ezek a hatás- mechanizmusok működnek rajtad,akkoregyütt kell mozognod velük. Ezért mondják, hogy vissza az eredethez, a Szentszellem működésé-nek megújulása által, vissza a Szent-szellem-hatásmechanizmusai alá, az isteni felelősségvállalás alá, amely az Ő Szelleme által működik rajtad. Így minden újszülött egy új csoda, amely potenciálisan csodálatosan megőrizheti magát és kikristályosodhat az eddigi bukott emberiségből. Minden egyes gyermek potenciálisan át tudja küzdeni magát, ha újra megtanítjuk a gyerekeket arra, hogy kik ők, mik ők természetüknél fogva. A mennyek országa az övék. Minden ember egy esély - ismétlem - egy új kezdethez, egy új világhoz. Egy új világról vagy egy új királyságról szóló tökéletes, legjobb kívánságok, még a legtökéletesebb elképzelések sem hordozzák sajnos magukban azt az erőt, ami az elérésükhöz és beteljesedésükhöz vezethetne. A leg- jobb kívánság sem ér semmit magában. És még a legnagyobb vágyakozás is csak formálja ... vagy csak formálja a befogadásra való készséget, a nyitottságot egy új kezdetre, egy új megtermékenyítésre. Látjátok, de még a legmagasabb szintű befogadóképesség sem helyettesítheti a megújuló isteni megtermékenyítést és nemzést, ami mindig ismétlődik. Mindig szükség van ezekre az új érintésekre Istennel, a szellem új megmozdulásaira, ezekre az új impulzusokra, amelyek jönnek. Nem elég készen állni a fogantatásra, a befogadásra, szükséged van ezekre az érintésekre. De az isteni új nemzésünk, amelyre legbensőbb, érett lényünk vágyik, soha nem történhet meg - figyeljetek arra, amit most mondok - csak kívülről. Mi keresztények mindig mindent kívülről várunk, hogy minden valahonnan kívülről történjen meg számunkra. Ez azt jelenti, hogy ez nem a mennyei megváltó egyéni akciója. Ez nem a mennyei Megváltó egyéni akciója, hanem csak és kizárólag a felelősségvállalás már belénk helyezett ősforrása által történik, nem másként. A szív belső hangján keresztül, ha úgy tetszik. A bennünk létező legősibb lényünkön keresztül, ez a megtermékenyülés és az újjá válás. Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk feljebb dolgozni magunkat Lehetetlen! Nem tudjuk magunkat a tökéletességig felfokozni, az igyekezetünkkel. Mert ez nem jöhet létre teljesítmény által, hanem csak az eredeti, Istentől teremtett lényünk által. Az, ami bennünk belülről működik. Tehát arra kell irányítani a figyelmünket, ami bennünk történik, nem pedig erőlködni, hogy magunk érjük el. Ezért vagyunk mi – most ezekkel a szavakkal fejezem ezt ki – Isten ötletének, hogy embert alkosson, a testi megjelenése. Minden újszülött az. Ahogy Isten a Zsoltárok 82,6-ban mondta. A prófétái által hirdette ki: „Isten leszármazottai vagytok, mindannyian Isten fiai vagytok!” Itt megint van egy mennyei általános ki- fejezés: itt az összes emberről van szó. A mai napig vitatkozunk azon, hogy Jézus Isten fia volt-e vagy sem, hogy van-e Istennek fia, vagy nincsen. De ugyanaz az Isten, aki ezt a világot megteremtette, azt mondta: Ti mindannyian az én leszármazottaim vagytok, mindannyian az én gyermekeim vagytok. Szó szerint ez áll a görög eredetiben: „Mindannyian Istenségek vagytok” Tehát Isten gyermekei, istenségek, Istenek – így fordítjuk. Tartottam egy konferenciát erről, meghallgathatjátok: „Istenek vagytok” címmel. A János 10,34-ben Jézus ezzel az Ószövetségi kijelentéssel igazolja magát, mikor ezt mondja: „Miért háborodtok fel, mikor azt mondom, hogy Isten fia vagyok? Ti mindannyian Isten fiai vagytok, ti mindannyian Isten ötlete a tökéletes emberről. Ez bennetek van.” Ez bennünk van. Jól hallottad? Annak ellenére, ha nem ismered Istent, annak ellenére benned van. Ez nem egy vallásos dolog, ez a te adottságod. Mint a nyakad a fejed alatt. Mint ahogy minden rajtad, ez is egy isteni adottság. De – és most újra ehhez a nehéz ponthoz érünk – születésünk óta minden szép dolog körül van véve ördögi erőkkel, amik támadják és provokálják ezeket. Ezekben az időkben, egyre inkább nyilvánvaló, hogy ördögi erők működnek itt lent. Az ördög olyan mértékben mutatja meg a szarvait, mint soha ezelőtt, szó szerint lejött a világba, azáltal, hogy olyan nagy teret adtunk neki, sajnos nagyon sokáig együttműködtünk a hazugságaival és a gyilkosságaival. De látjátok, hogy gyerekkortól kezdve uralkodhatunk ezek fölött a támadások fölött. Ezt az emberi történelem már sokszor bebizonyította. Természetesen mindenekelőtt a Jézusról és a prófétákról szóló történetek, akikről az írásokban mindenütt szó van. Szerte az egész világon találunk olyan embereket, aki a legszörnyűbb körülmények között hűséges elkötelezettséggel élték meg a velük született felelősségvállalást: vagyis a fiúságukat. Megtaláljátok ezt az összes vallásban, minden rétegbe megtalálhatóak. Akár nyomornegyedből származtak, vagy egy gazdag házból, vagy fekete-mágiás háttérből jöttek, vagy politikai szélsőségekből vagy akár tradicionálisan vallásosak, vagy drogfüggők, akár alkoholista közegből. Bármit megemlíthetnénk itt: Mindenütt voltak olyan egyének, olyanok, mint Jézus, akik meg tudták mondani a szüleiknek, hogy mely irányba haladnak. Hogy Istennel akarnak járni, a belső felelősségvállaló világuk kihatása alapján. A tizenkét éves Jézus azt mondta a szüleinek – a Lukács 2,49-ben utánanézhetsz – amikor rémülten keresték őt, s három napig nem találták. Mikor megtalálták, pánikban voltak, ő pedig teljes nyugalommal ezt mondta: „Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám dolgaiban kell járnom?” Eddig azt tanították nekünk, hogy azt mondta itt, hogy: „itt kell lennem a templomban” Ez egy templomi fordítás. Nem ez áll itt, hanem csak az, hogy: „az Atyám(...)éban kell lennem” így van az eredetiben, tehát az ő dolgaiban. „A belőle kiáradó hatásokban”, így helyettesíteném be, nem pedig a templomban. Nem vagyunk vallásosak. Neki az Atyjából kiáradó hatásokban kellett lennie. És ezen a napon ez a hatás a templomba hajtotta, mert érezte, hogy: „Itt most meg kell kapnom egy szöveg-részt, vagy ilyesmit, amire később szüksége lesz.” Szóval itt látod, hogy hogy tudják a gyerekek az akaratukat érvényesíteni. Igen, a gyerekek tudják az akaratukat érvényesíteni, ezt mondanom sem kell. De rendszerint úgy érvényesítik, ahogy a többiek is. És valahol mindannyian – kimondom, úgy, ahogy van – mindannyian akiket az ördög valahogy vakvágányra vitt, különféle kölcsönhatásokkal, amik megerősítik egymást, és rossz útra viszik egymást. És látjátok, másrészt viszont az összes farizeusi üldözés ellenére annak idején gyerekek csapatostul kiabálták a nyílt utcán, hogy: Hozsánna az Isten fiának!”: „Uram, segíts IstenFiának!” És pálmaágakat dobtak az útra, és a farizeusok és írástudók felháborodtak ezen és odamentek Jézushoz és megfeddték, hogy: „Látod? Hallod, amit mondanak?” Körülbelül arra utalva, hogy: „Te szektavezér! De Jézus csak ezt válaszolta: „Ha ezek a gyerekek, ezek a kicsik elhallgatnak, akkor, mondom nektek, a kövek fognak kiabálni.” Így válaszolt nekik. Tehát látjátok: Minden gyerek képes volt érzékelni, ami ott működött. Fel tudták ismerni, hogy itt Isten fia jött el, hogy itt valami különleges dolog történik. A többiek nem ismerték ezt fel. De most fontos felismerni, hogy minden gyerek – te és én, mindannyian, kétségtelenül teljes naivitásban nő fel. Ugyanakkor pedig tudatalatt és elszórtan, újra és újra a felelősségvállaló lényükben is. De látod, mégis minden új teremtményben, bármennyire is nem tudja magáról, időnként megnyilvánul ennek a szellemnek az életimpulzusa, ami bennük él, úgy mint egy fénysugár. Az eredeti lényének fénysugara, ami születése óta benne van. Anélkül, hogy sejtené, hogy miért és mit is tükröz vissza. Néha azt is, hogy miért mondunk vagy teszünk valamit, magától történik ez meg, hirtelen, teljesen váratlanul. Ezt tapasztaltam meg. Kisfiú voltam, nem tudom mennyi, hét, nyolc éves, amikor a rokonságban ezt mondták nekem. A bátyámnak egy sokdioptriás szemüvegre volt szüksége, egy nagyon vastag szemüvegre. Én kicsi voltam még, és azt mondták nekem, hogy: „Te is szemüveges leszel.” Húúú! Megint ugyanaz történt bennem, mint anno, mikor a halálról beszéltek. Ugyanaz a felelősségvállaló szellem kiáltott fel bennem, összefoglalom. Ugyanaz a velemszületett isteni felelősségvállalás kiabálta bennem, hogy: „ Nem, soha, ez nem igaz, nem leszek én is szemüveges, ez egy hazugság.” Isteni bizonyossággal tudtam. Tudod, 30 évesen is úgy láttam, mint egy sas. A bátyámnak meg szódásüvegalj szemüvege volt. Látod, te döntesz. Ha elfogadtam volna, akkor tíz évesen erős szemüvegem lett volna. Tutira . Erről van szó, hogy fel kell ismerned, hogy mi van benned születésed óta. Szóval ez megint egy ilyen spontán kifejezése volt a velünk született felelősségvállalásnak. Az a kérdés, hogy: Hű maradok-e? Mindig itt van a levegőben. Ti is gyerekek, ha halljátok ezt. Hű maradok-e ehhez? Együtt mozgok-e vele? Ahogy mondtam, én hű maradtam ehhez. Egyszer Anni a feleségem élt át hasonló dolgot. Mesélte, hogy gyerekkorában arra tanították, hogy a házaspárok közötti szeretet csak rövid ideig tart. Az elején fellángol, aztán hamar elmúlik.Ez lesz a normális a hétköznapokban. És benne is ugyanaz zajlott le, többször elmesélte ezt nekem. Ugyanaz a belső felelősségvállalás teljes bizonyossággal kiabálta, hogy: „Ez nem igaz, ez nem így van, ez nem igaz!” És elmesélte, hogy voltak idők, mikor egész kis lányként kis cetlikre titokban ráírta, hogy: „Nem akarok ilyenné válni. Nem akarok ilyen lenni.” Aztán összegyűrte, és eldugta valahova. Olyan kicsi volt, alig tudott írni, érted ezt? Már 39 éve vagyunk házasok nem tudok erről,úgy beszélni hogy ne sírnék. Jobban szeretjük egymást, mint valaha! Érted? Jobban, mint valaha, jobban, mint valaha. És miért? Miért szeretjük egymást jobban, mint azelőtt? Mert a felelősségvállaló szere- tet szeret, szeret, szeret, szeret, szeret! Érted? Szeret! Ez a lénye tulajdonsága, ha együtt mozogsz vele. Nem aludt el a tűz. Igen, látod, így van ez: Az isteni felelősségvállalás mozog bennünk. Azt mondhatnánk, hogy gyerekkortól fogva. De gyerekként hűségesek maradunk-e ezekhez, mikor a bensőnkben megmozdul valami? Most főleg hozzátok beszélek gyerekek, mert a csordaösztönössé, a csordaállattá válásra való hajlam sajnos mindannyiunkban mélyen benne van. De mindezek felett áll az,mikor a beteljesült szellemre hallgatunk, úgyszólván egy hangot hallunk az égből. Ahogy Máté 3,17 leírja. De persze ezt most képletesen értem. Jézusnál „jött egy hang az égből...”ez áll ott, ahol az Isten hangját hallod – „Ez az én szeretett fiam…” – a mi fordításainkban aztán ezt olvassuk – „akiben örömömet lelem.” Ez helyes is így, jó is. De a görög szövegben több van. Igazából Isten ott ezt mondta: „Ez az én szeretett fiam, akiben én csodálatos dolgokat akarok látni. Ez az én szeretett fiam, akiben én csodálatos dolgokat akarok látni.” Tehát Isten akarata volt Ö benne. Azt fejezte Ö ki. És látjátok, ez a hang a mennyből, egy szimbólum mindannyiunk számára, egy üzenet.A menny ehhez hasonlóan fog minden emberről bizonyságot tenni, aki együttműködik a felelősségvállaló szellemmel, és annak odaszántan él. Ugyanez az isteni felelősségvállaló élet világítja meg az összes újszülöttet az összes későbbi felnőtt szívét, ahogy ez meg van írva. És most figyeljetek. Most mondok megint valamit, amit javítani kell a ti számotokra a bibliai szöveggel kapcsolatban. A logos-szal kapcsolatosan...János 1,4-9: „Benne, a Logosz-ban volt az élet! És az élet volt az emberek világossága!” Már beszéltünk erről. A János 1,4-9-ben így van tovább: „Ez”, tehát az isteni élet, „volt az igazi világosság, ami a világba jöve minden embert megvilágosított!” Hány embert? Az összeset! Mondjuk együtt: (Publikum: Az összes embert!) Igen, a világosság, vagyis az isteni felelősségvállalás, az isteni élet az összes embert megvilágosítja. Tehát nem a megtérteket, nem a bibliaolvasókat, nem a … Most megint bárkit felsorolhatsz itt. Az összes embernek, aki világra jön, ugyanez a tapasztalata. Az, amit itt különböző példákkal szemléltettem. Röviden: tehát egyszerűen minden, amire az emberek valaha is vágytak és még most is vágynak. Mondjuk úgy, hogy az igaz dolgok után, jó dolgok után, szép dolgok után, a legmagasztosabb dolgok után, isteni dolgok után. Ez már minden újszülött emberben csíraszerűen jelen van. Ez az igazság. Ez már megvan. És ez magától bontakozik ki, eredeti módon, közvetlenül, ösztönösen. Ha persze nem lesz agyontaposva. Ha nem lesz agyontaposva. Erről van szó. Ha nem lesz figyelmen kívül hagyva, kétségbe vonva, megvetve és így tovább, ha nem vész el. Erről szól a harc! A belénk helyezett dolgokat őrizni kell, hogy ki tudjon bontakozni. Ezt nem tudod vallásosan nevelni, kiképezni, magad csinálni. Semmit sem tudsz magad csinálni! A kisujjadat sem tudod megmozdítani, hogy javíts ezen valamit. Csak együtt tudsz mozogni, nyitott lenni a hatások felé, amik fejlődni akarnak bennünk. De látod, ezt az életet minden oldalról összezavarják károsítják, megtámadják. Más irányba terelték elválasztották attól a ténytől, hogy ez egy automatikus belső szükséglet, egy istenadta képessétevő erő. Ez a mi problémánk! De látod, a másik oldala a dolognak az, hogy ez a belső törvényszerű késztetés viszont azonnal feléled minden alkalommal, mikor a valódi isteni élettel érintkezésbe kerül. Amikor olyan emberekkel van dolgod, akikben ott van ez az élet, ez az isteni érettség, akkor az azonnal vonz téged. Ez a mi tapasztalatunk, aztán ez úgy növekszik, mint amikor egy részeg felébred az álmából, a részegségéből. Tehát az isteni élet bennünk - ezt tudnod kell - ez tudatosabb és bölcsebb, mint az összes emberi lény, magasabb szintű, mint a világ összes tudósa, és potenciálisan benned van születésed óta. Ahogy az a Máté 11,25-ben áll: Jézus imádkozott, miután a magas rangúak, a farizeusok, az írástudók, az összes vezető megint nyomást gyakorolt rá, a kicsinyek viszont megint megértették. Megint egy ilyen szituáció, ahol hangosan imádkozik, és ezt mondja: "Dicsőítelek téged, Atyám, Mennynek és Földnek Ura, hogy ezt" - amit épp akkor prédikált - „elrejtetted a bölcsek és értelmesek elől, és kinyilatkoztattad az éretleneknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves a Te szemeid előtt. Látod, és ez egy szójáték. A fizikailag éretlenek, a kicsik ismét bebizonyítot- ták, hogy ők a szellemileg érettek. Látod, erről tudod felismerni, hogy egy kisgyerek is lehet érett. És hogy egy nagyon idős ember is teljesen megrekedhet az éretlenségben. De legalább tudjátok, mire gondolok. Nézzétek, még a legkisebb gyerekek is könnyen megértették mindazokat a szavakat, amelyeket az írástudók ismét keserűen elutasítottak. Jézus e prédikációjában említi az összes embert és várost , akiket megfeddett és akik megkeményedtek, amikor a felelősségvállaló szellem munkálkodott bennük. Egyikük sem értett semmit, de a kicsik mindent rögtön megértettek. Megértették az egész prédikációt, Szodomát, Gomorrát és mindezeket - Tíruszt, Szidont, amit ott említettek, a többiek pedig nem értették meg, mert elhagyták a bennük rejlő felelősség- vállalást. És ezért vonatkoztassuk most Jézus a Máté 18,6-ban álló fenyegető szavait általánosságban az összes problémára: Mert a gyerekeket mindig butának nyilvánították. És ott Jézus így prédikál: „De aki megbotránkoztat egyet is ezek közül a kicsik közül, akik bíznak bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.“ Látjátok, Jézus itt a kisgyermekekben lakozó érett szellemmel foglalkozik, a bennük lévő érett szellemmel. Ez azt jelenti, hogy újra meg kell tanítanunk a gyerekeket, hogy hallgassanak a belső impulzusaikra. Hogy újra higgyenek az élő Istenben, aki már bennük lakik, akár hisznek Istenben, akár nem. Nincs ebben semmi vallásos. Itt nem kell semmit sem celebrálni, ezek életimpulzusok, életesemények, mint a légzés, mint az evés és ivás, mint az alvás és ébredés. És most elmesélek nektek egy példát az iskolás éveimből, és remélem, hogy az én történetem feleleveníti az emlékeiteket, ami veleltek történt meg. Hogy ráeszmélj, hogy az igazat mondom. Történelemórán ültem, és folyton kinéztem az ablakon. Amikor a világtörténelemről volt szó, az számomra - hogy is mondjam - olyan volt, mintha egy folyamatos hazugság lett volna. De a többiek jobban tudták, úgy tűnt, mindenki együtt tud vele mozogni, "érdekes"-nek találták, meg minden, de Jézus azt kiáltotta volna: "Malomkövet"! Miért? Mert: ott ültem, és én voltam utána a buta, rossz jegyeket szereztem, mert amit ott hallottam, az annyira zavart, hogy nem tudtam, hova meneküljek. Szörnyű volt. Látod? Akkor butának nyilvánítottak, és 50 évvel később megértettem, hogy miért volt ez így! Hogy az akkori érzésem 100%-ig helyes volt, mert folyamatosan hazudtak nekem azokon az órákon. Érted ezt? A történetírás, amit tanítanak nekünk, egy hazugság! Anélkül, hogy most ezt tartalmilag meg beszélnénk, ez nem a mai téma, ezt eleget tesszük a Kla.TV-vel, stb. De látjátok, az isteni érettségnek ez az alapvető hajlama bennünk fejeződik ki! Ez fejezi ki magát bennünk. Akár akarjuk, akár nem. Akkoriban még távol álltam a vallástól, a hittől és mindezektől a dolgoktól. Ennek ellenére kifejezésre jutott bennem. És most valami különleges dolog következik: A felelősségvállalásnak ez a kifejeződése bennünk nem egy kevélység formájában fejeződik ki, értitek? Ahogy ott ültem, nem azt gondoltam, hogy "Én jobban tudom!". Nem, én voltam a buta! Én voltam az, aki nem tudott lépést tartani! És még később is, amikor rájöttem az igazságra, nem fuvalkodtam föl. Az szellemi érettségnek ez az ajándéka nem magunktól származik, mint egy különleges tehetség, amellyel dicsekedni szeretnénk. Ezért minden ember bizonyos mértékig a környezetéhez alkalmazkodva és a lehető legnagyobb mértékben alárendelten él, hogy ezt a csúnya szót használjam. Érted? Hogy az ember saját maga és az embertársai előtt elrejtett, feltűnésmentes módon, követi az elhívását. Ha egyáltalán már felismerte. De el is fojtjuk. Hány történetet hallottam már, hány emberrel beszéltem erről, akik szégyenükben visszahúzódtak, mert szégyelltek beszélni róla, mert abnormálisnak, betegnek vagy furcsának tartották őket. Látod, mindezek közepette, ahol egyesek tele vannak vággyal valami új után, ahol mások teljesen lemondóak és összezavarodottak vagy hasonlóan, vegetálnak, mégis felébred itt-ott benned, bennünk, egyikünkben vagy másikunkban újra és újra az a csendes sejtés, hogy te, hogy én, hogy mi jobban kapcsolódunk Istenhez (most újra így nevezem), jobban össze vagyunk kapcsolódva az égi mátrix-szal vagy egy metafizikai dimenzióval, mint ahogy azt valaha is gondoltuk. Hogy több kapcsolatunk van Istennel, mint amit bármikor is lehetségesnek gondoltunk volna. Tehát, látjátok, így fejlődik ki bennünk a felelősségvállalás, lassan tudatára ébredsz annak, hogy valami szunnyad benned, ami több annál, mint amit mondtak neked, vagy mint amit magad is tudsz. És látjátok, egyesek a legistentelenebb környezetben is képesek áthatolni Istenhez, még egész kicsi gyerekként is, egyszerűen megvan a kapcsolatuk, a drótjuk felfelé az égiekhez, mások gyerekkoruktól kezdve tudnak gondolatokat olvasni, talán a természetüknél fogva olyan képességekkel rendelkeznek, amelyekkel az embereknek nem szabad rendelkezniük: Látják az aurákat, a színeket, hogy melyik ember milyen hangulatban van, vagy mások látják a jövő töredékeit, megérzik a veszélyeket stb. Ezernyi, milliónyi szégyelt adottság, mert az ember nem akar különbözni a többiektől! Látod, és aztán anélkül, hogy számot adna magának saját magáról, az a személy, aki hű maradt a benne rejlő felelősségvállalásra való törekvéshez - a pillanat egyre mélyülő megérzéseiből fakadóan, - úgy mondanám - egyre inkább, az alvajáró biztonságával kezdi járni az útját. Az alvajárók bizonyosságával. Sok évvel ezelőtt egyszer írtam egy cikket az alvajárókról. Ha ezt napközben tennéd, akkor nem tennél ilyent. Egy bizonyos ponton elnyeri az ember a bizalmat, érzi, hogy rábízhatja magát erre. Egyre inkább megnyílik benned egy belső tudás, amelyre feltétel nélkül rá akarod bízni magad. Ezt akarod, szíved legmélyéről, ahol odaadhatod magad, mert ez él benned, mert ez ösztönöz téged. És minden ráébredő ebben a korszakban is, ez most a ráébredés kora. Minden ráébredő mostanában egyre gyakrabban kezd hirtelen olyan dolgokat mondani és tenni, amelyeknek a jelentését vagy következményeit mindig csak abban a pillantaban érti meg, vagy akár utólag. Ezt éltem át abban az időben, mikor tudatára ébredtem annak, hogy mi történik itt. Újra és újra azon kaptam magam, hogy olyan dolgokat tudok és mondok, amikre csak utólag jöttem rá, hogy mi is volt és akkor értettem meg, hogy ez az igazság! Messze túl a saját horizontomon, egyszerűen azért, mert itt jelen van. Mert a felelősségvállalás szelleme a közvetlenség szelleme, értjük ezt? Ez a közvetlenség szelleme. A tökéletes tudás bennünk lakozik, anélkül, hogy az elménkkel kontrollálni tudnánk vagy kontrollálnunk kellene, vagy kontrollálhatnánk vagy kontrollálnunk kell. De amikor ez az isteni tudás vagy felismerés fellángol bennünk, akkor azonnal megszűnnek a kérdések, a kétségek. Biztosan tudod, hogy ez így van. Ez egy tökéletes tudás. Aztán hirtelen habozás nélkül kimondod, mert ez az igazság pecsétjét hordozza magában a teljes bizonyosság formájában. Ismét egy példa a saját életemből: akkoriban talán tíz éves lehettem - tehát még mindig távol álltam a vallástól, a hittől, Istentől, mindezektől a dolgoktól. A zürichi Paradeplatzon voltunk, és egy ismerősünknek kellett volna jönnie. Tízéves fejemmel egy több száz fős tömegből hirtelen tudtam: "Ez az az ember" - és tudtam a nevét is - érted? A nagy tömeg kellős közepén. És tényleg ő volt az. Éppen egy ismerősünkhöz indult, akit előtte még soha nem láttam. Látod, ez a tökéletes tudás. Vagy egy még lenyűgözőbb élményem - talán a legérdekesebb még mielőtt kapcsolatba kerültem volna Istennel. Tizenhárom vagy tizennégy éves lehettem. Tornaóránk volt, egy bizonyos gyakorlat volt soron. A tornatanárunk azt mondta: "Először bemutatom nektek". Abban a pillanatban, amikor ezt mondta, isteni pontossággal tudtam, hogy mi fog történni. Tudtam, hogy ha most nekifut, akkor pontosan mi fog vele történni. A mellettem ülő barátomhoz fordultam, és a fülébe súgtam: - Figyelj, ennél az ugrásnál amit most csinál, el fogja törni a lábát. Így fel lehet ismerni egy prófétáról, hogy igazat mond-e. Mert öt másodperc múlva kiderül, ugye? Mondtam neki: "Ennél az ugrásnál, amit most fog csinálni, el fogja törni a lábát". És még mielőtt megdöbbent barátom válaszolhatott volna, már meg is történt. Fut - bumm, bumm, bumm, keresztbe állt a lába, elesett, összecsuklott. Te most látod, mi az, ami logikus? Ez az esemény valahogy teljesen logikus volt számomra. Nem tudom, miért. Nem, most már tudom, miért. A felfúvalkodás minden következménye nélkül. Nem gondoltam, hogy "Ójé, én különleges vagyok, hű, ezt tudtam". Ez egyszerűen a semmiből jött - egy természetes hajlam, hogy úgy mondjam. De a barátom sem csinált belőle nagy felhajtást. Nem terjesztette el rólam, hogy "Hű, ez egy próféta", vagy valami ehhez hasonlót. Ez egyszerűen csak így volt. Ezzel a tudással élünk, amely bennünk lakozik. Így nem is olyan meglepő, amikor megtörténik. Csak akkor válik bajossá, amikor kinyilatkoztatod, és valaki azt mondja: "Az ördög szállt meg, egy démon, jóslélek van benned!", vagy valami hasonlót ...De amikor eljött az én időm, akkor a felelősségvállalás, az érettség szelleme a tudatalattiból átlépett a tudatosság birodalmába. Mindig is ott volt. Közvetlenül mindig ott volt, objektíven mindig is ott volt, de a tudatosságomban, a saját objektivitásomban, szubjektivitásomban még nem volt jelen. Tudatosodott bennem. És abban a pillanatban tudtam, hogy most egy teljesen új élet kezdődik. Abban a pillanatban, amikor ez az érettség, ami már régóta bennem volt, tovább nőtt. Hirtelen egy halálosan biztos döntés vagy választás előtt álltam, amely az életben csak egyetlen egyszer adatik meg. Nem volt velem senki, se prédikátor, se próféta. Semmi. Egyetlen keresztény sem. Senki. Nem volt senki, aki befolyásolhatott volna. Nem voltam semmilyen templomban. Vagy szembenézek ezzel az isteni hatásmechanizmussal, alávetem magam, vele megyek, vagy ennyi volt, mégpedig az egész hátralévő életemre. Egyszerűen tudtam. Ez egy újabb tökéletes felismerés volt. Tehát követem a felelősségvállalás szellemét, amely bennem munkálkodik. Ha úgy tetszik, születésem óta - 1977-től - felébredt tudatossággal. Ez egy nagy különbség. Ahhoz, hogy hangsúlyt helyezzek erre az új útra, volt egy késztetésem - ahogy egykor Jézusnak is -, hogy régi életemet úgymond eltemessem a keresztségben. Vége annak az életnek, amelyet nem az isteni érettség tart fenn, kísér, erősít, tesz képessé. Ez a keresztség lényege, egy új, érett, felelős életbe való feltámadás. Ezentúl mindig egy úton járni azzal a szellemmel, aki engem változtat: az élet szelleme, a békesség szelleme, az erő, a bölcsesség, a felismerés szelleme ... De mindezek az események és fejlemények nem vezettek oda, hogy valami különlegesnek vagy kiválasztottnak éreztem volna magam. Egyáltalán nem. Épp ellenkezőleg. A felelősségtudat szelleme mind a mai napig folyamatosan ráébreszt abszolút gyengeségemre, saját abszolút tudatlanságomra vagy teljes tökéletlenségemre, minden tekintetben. Minden tekintetben. Mindig azon van, hogy meggyőzzön arról, hogy az, ami történik, nem tőlem származik, hanem az érettség bennem lévő szellemétől. Igen, érted? Egyáltalán semmi sem történik magától vagy csak úgy. Ha vele akarok menni, az vagy hittel történik, vagy egyáltalán nem. Ha a felelősségvállalás, az érettség szelleme behatolt tudatunk birodalmába, minden vagy hit által működik, vagy egyáltalán nem. A döntés mindig a tiéd. Teljesen tudatos módon. És az impulzusok egyre sűrűbbé válnak. Mindazonáltal az évek és évtizedek során egyre világosabbá és nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy a felelősségtudatnak ez a szelleme, amely engem vezetett és betöltött, pontosan erre a szolgálatra választott ki, amelyet most már évtizedek óta végzek, végezhetek. És látjátok, az én szolgálatom az, hogy minden embert az Isteni Élet e hatékony ereje alá vonjak, mégpedig egységes szervezetként. Pontosan ez. Ide vezetett a felelősségvállalás, az érettség szelleme. És most közös küldetésünk az lett, hogy az emberiség számára tudatosítsuk élő navigációs rendszerét, az élet bennük rejlő, bemérhető alapelvét. Ez a mi feladatunk. És ezért hívunk embereket folyamatosan a bemérésre - mert ezen a területen előbbre vagyunk. Azt mondom, hogy megelőzzük a korunkat - nem fontos tudnunk, hogy mennyire. Előrébb járunk a korunknál. Az, ami mindenkinél el fog jönni, nálunk már régóta, évtizedek óta folyamatban van. Mint a tavasz - most is átélted, hogy egyes fák kicsit korábban nyílnak. Ez nem jelenti azt, hogy a többiek rosszabbak lennének. Csak különbözőek. Más időben élnek, máskor kerülnek sorra. De most van az az idő, amikor minden fa virágzásnak indul, mert bennünk már virágzik. Nostradamust pedig hagyjuk ki a képből. MOST jött el az idő - nem ezer év múlva! Értitek? Már most belenövünk! Egy-kettőre, egy-kettőre meg fog ez történni. Értitek? Látjátok, és pontosan ezt a megbízást, a bemérést is, itt mindenhol ingyenesen kérhetitek azoktól, akikkel kapcsolatban vagytok. Ők fel fognak Benneteket készíteni, hogy megtanuljátok, hogyan kapcsolódjatok be ebbe a természetetekből adódó, Bennetek rejlő hatékonyságba. Ez két-három nap alatt elérhető, ha jól együttműködtök, és utána a saját lábatokon állva folytathatjátok, és másokkal együtt megtanulhatjátok a bemérést - ez nem más, mint a belső navigációs rendszeretek beállítása, hogy újra tudjátok, hogyan működik. Erről bővebben fogok beszélni a mostani előadásaim során. Ez a megbízatás egyre inkább a tudatom rendíthetetlen alapjává vált, erről itt egy kicsit többet fogok beszélni. És minél inkább rábíztam magam a felelősségvállalás hatékonyságára, annál inkább kilépett a hatékonyság a közvetlen isteni és a számomra tudattalan területről, és egyre inkább az én személyes tapasztalatommá, az én személyes gondolkodásommá és cselekvésemmé vált. Látjátok, ezt így kell csinálni, ez az eredet ujraélesztése, ez az igazi, úgynevezett újjászületés. Ez nem egy vallási aktus, nem valaminek az ünneplése - ez egyszerűen csak azt jelenti, hogy együtt tartasz vele, értitek? Hogy a tudattalan belép a tudatosba, és elkezd veled együtt cselekedni, megtanul felelősségtudattal gondolkodni és cselekedni. A felelősségvállalás bennünk lévő szellemét újra meg kell találnunk, mert ez a szellem ugyanúgy el van rejtve az emberi tekintet elől, mint ahogyan Isten a természetben el van rejtve. De mégis megtapasztalható.Vagy ahogyan Isten a sorsokban, az életfolyamatokban, a történelemben is megtalálható. Ő ott van, Ő nincs ott, észlelhetitek Őt. Őt bebizonyítani - ha akarnád is - mégsem tudod. És látjátok, ezért mondhatta Jézus a tanítványairól - ezt olvassátok a Szentírásban - "Ők nem e világból valók, ahogy én sem vagyok e világból való vagyok". Hű, most már ők is szűztől születtek? Ők is a mennyből jöttek? Ők nem e világból valók, ahogy én sem e világból való vagyok " - mondja Jézus egyszer csak a tanítványairól. De látjátok, ez csak azt mutatja, hogy a tanítványaira nem vitte át, és nem is akarta átvinni az Istentől való közvetlen származását vagy a szűzi születést. Nem e világból valók voltak, mert elfogadták, hogy a felelősségvállalás szelleme visszafordítsa őket. "Ha nem fordultok vissza, és nem értek el egy gyermeki létet, úgy, ahogy gyermekként voltatok" - hogy úgy mondjam - ehhez az eredeti rendeltetéshez. De ez megtörtént. Az felelősségtudat szelleme a mennyből hat ránk. Újra és újra elmondom. A felelősségvállalás szelleme Isten valódi királysága miköztünk. Ez az uralkodó mindig is tanított minket az Szellem élő behatásai által, mégpedig mindenben és mindenkiben - a kérdés csak az, hogy hallgattunk-e rá? Vagy egyszerűen továbbmentünk? De jól jegyezzétek meg a következő dolgot. Képekkel szeretném kifejezni, hogy megértsétek, miről beszélünk. A teremtésben minden úgy működik, hogy érezned vagy tapasztalnod kell, tapasztalatokon keresztül kell megtanulnod. Például sehol a világon nincs ilyen felirat: "Vigyázat: a tűz forró, ne érintsd meg! Találtál már valahol ilyen táblát? Vagy: "Vigyázat: mély víz, csak jó úszóknak!" Csinált Isten valaha is ilyesmit? Mi készítjük ezeket a táblákat. Miért készítjük őket? Mert megtapasztaltuk, hogy a tűz forró, meg hogy a vízbe bele lehet fulladni. "Vigyázat: vékony jég - ne lépj rá!" Ilyet soha nem fogsz hallani Istentől, érted? Vagy: "Figyelem: holnap vihar jön, rögzíts mindent!" Ebben nem segít neked egy mennyei angyal sem, a tapasztalatot te szerzed meg! Ha kell ezerszer, amíg le nem kötözöd a székeket az erkélyen, hogy reggel ne a kocsid tetején találd meg őket. Az embernek a megtapasztalásokból kell mindent megtanulnia, de tényleg mindent. Tehát a tapasztalatok tanítanak minket a valóságról, a szellemi valóságról, az igazságról! Más szóval, az igazságot meg kell tanulni. A hatás tapasztalatából! Látjátok, így van ez a szellemmel is. És ez az Élet Szellemének törvénye, amely kötelező számunkra - ez az egyetlen törvény, amit elfogadok. Semmilyen más törvény sem dominál efelett, bár a többi mind helyes. Jézus azt mondja, egyetlen törvény sincs eltörölve, de az Élet Lelkének törvénye az, ahol Isten élete lüktet. Ez így működik: Ha felfelé vezet, akkor vele megyek, ha lefelé húz, akkor nem megyek vele. Teszem-e, nem teszem - gondolom-e, nem gondolom - mondom-e, nem mondom? Mindenütt, ahová a szellem mutat, oda megyek - nincs más törvény, mint hogy a felelősségvállalás, az élet, a béke szellemével mozogjak együtt! És a fel és le, amivel a lelkünkben lévő szellem megtanít minket egyenként és mint egész szervezetet is a jóra és a rosszra, ez az elv az egyéntől a szervezetig azonos! Olvassuk el újra, mélyítsük el a Szentírásban: a Kolosse levél 3,15-ben: "És Krisztus békessége uralkodjék szívetekben, amelyre ti is elhívattatok egy testben!" Egyes számban, egy testben. El vagyunk hívva, hogy ez az isteni béke egy testként irányítson bennünket, és már érzed, hogy amikor a béke irányít téged, akkor egyik békevágytól a másikig jutsz, és azt teszed, amiben mélységes békét találsz. Semmi nyomás nincsen! Vagy ismét a János 1:4-ből vett szakasz: "Az ige volt az élet, és az élet volt az emberek világossága" - ezt magyaráztam. A Példabeszédek 25:2 így fogalmaz: "Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják." Látod, így van, kutatnod kell a hatások alapján! Miért áll meg, vagy miért megy el a békesség? Hol az összefüggés? És a felelősségvállalás ereje benned megtanít erre. Nincs szükséged senkire, tényleg senkire - ha erre ráhangolódsz, akkor benned van az isteni tanító. Tudhatsz bármit, amit csak akarsz, minden egyszerűen megjelenik, ezt Jézus példáján láthatod, aki nem járt semmilyen iskolába, egyetemre vagy hasonlóba: Ő egyszerűen mindent tudott. Ő olyan dolgokat mondott, amelyeket Ő tulajdonképpen soha sem tudhatott, amelyeket soha senki nem tanított - a tökéletes, felelős szellem mindent tud benned, de meg kell tanulnod ráhangolódni. Tehát addig kell folytatnunk, amíg mindannyian EGY emberként a magasban tudunk maradni. Fenn a magasban! Ez az egyetlen szentély, ahol az egyik nem lent van, a másik meg fent, ez egy egységes himbálódzás egy közös csónakban. És ez a mi feladatunk, ez a mi gyakorlatunk, önfegyelmünk, az engedelmességünk, ahogy én ezt nevezem. És az engedelmességet, most szabadon értem, abban az értelemben, ahogyan Jézus mondta. János 5:17: "Atyám mindmáig munkálkodik, tehát én is munkálkodom". Amikor azt mondták neki: "Nem szabad szombaton gyógyítanod", az Ő válasza az volt, hogy "Az Atya dolgozik, én is vele dolgozom, vele tartok". Ez engedelmesség. Itt a tavasz, most vetek. "Neked most semmi keresnivalód a mezőn." "De igen, tavasz van, Atyám dolgozik, én is dolgozom, most vetek, most van itt az ideje." Vagy mindent beviszek, fűtök, mindent becsukok, most jön a tél, vele tartok - ez a szabad engedelmesség. Emlékezzünk tehát erre: Mindig csak ott, ahol az igazság, vagyis az objektív valóság van, ott szárnyal fel bennünk, ott emelkedik fel bennünk kollektíven is, és fent is marad. Így élhetjük tökéletesen az életünket, ahogy Jézus mondta: "Tökéletesnek kell lennetek, amint mennyei Atyátok tökéletes". Tehát nem rúgkapálni és valamit tanulni, hogy hogy vergődök zöld ágra, hanem egyszerűen Isten tökéletességével együttmenni, míg az egyszerűen elkezd működni, mindezt együtt tenni. Látjátok, amíg hibázunk, a Biblia szerint bűnt követünk el, addig a lefelé való úton vagyunk. A bűnnek semmi köze az egyes cselekedetekhez, a kérdés az, hogy "elmaradsz-e az élet erőteljes, hatékony szellemétől, amely téged vezérel, benned él, és a tökéletességre akar vezetni?" Ez a bűn, ez a hiba. Ha ezt a hibát elköveted, a dolgok lehúznak, lehangolt vagy, zavart vagy valami hasonlót észlelsz a fejedben, s már nem vagy jól. De látjátok, a lefelé vezető út egy találkozás is. A Biblia ezt görögül "katantánó"-nak nevezi. "Katantano" - mindig ez a célja ennek a nevelésnek, amin keresztülmegyünk, hogy a lefelé vezető úton megtaláljuk Isten királyságát és találkozzunk vele. Nevezzétek, ahogy akarjátok, világléleknek, világszellemnek, mátrixnak, vagy Brahmannak, akárminek is. Úgy is mondhatjuk, hogy meg kell találnotok, meg kell tanulnotok Isten minket vezető, minket navigáló erőterével szörfözni. Hogy a hitünk Isten erején alapuljon, erre tanítottak minket az eredeti apostolok. Hitünknek nem szavakon, nem téziseken, dogmákon, nem elméleteken vagy filozófiákon, nem ideológiákon, hanem Isten erején kell alapulnia. Olvassuk ezt az 1. Korinthosziak 2:4-ben: "Az én prédikációm nem a rábeszélés szavaiból állt...". Nem bölcsességgel akarta meggyőzni őket, hanem itt jön: "... a Szellem és az erő megmutatásával". Tehát nem a prédikáció, nem a szavak tartalma volt a döntő, hanem az, hogy az erő hatott rájuk. A Szellem és az erő megmutatkozása - ezért hitünk nem a biblicizmuson, a bibliai ismereteken, a dogmatikán alapul, hanem Isten hatalmának élő hatásán, a kinyilatkoztatásán, amely közvetlenül belőle indul ki. És megengedi nekünk, hogy leírjuk ezeket a hatásokat, amelyek tanítanak minket, és szabad bizonyos elveket rögzítenünk. De látjátok, ezek a szentírások, így nevezik őket, amikor Isten valamire hat - leírod, az egy szentírás - de ezek soha nem fogják a közvetlen, tényleges hatást helyettesíteni, amely pillanatról pillanatra történik. És ezt a hibát követik el mindenütt a vallásokban. Ragaszkodnak a múltbeli tapasztalatokhoz, anélkül, hogy észre vennék a szellem jelenlegi, dinamikus hatását. És látjátok, még ha 10.000 könyvet olvasnánk is a szellem hatásairól, a törvényekről - ezzel nem lehet helyettesíteni azt, hogy felülről navigálnak bennünket. Az élő navigáció a fontos! Tehát az Írás nem helyettesítené a fel és le közvetlen erőhatásait, az útmutatást és semmi sem jönne ki belőle. Ha úgy tetszik, az élő közvetítést nem lehet helyettesíteni. Látod, és az erőnek ez a navigációja vezet minket! De nemcsak a fel/le, az igen/nem, hanem az egész környezetünk irányítása révén. "Minden Őt szolgálja" - mondja az IGE. Igen, és vele együtt kell szolgálnia minket. A Róma 8:28 szerint: "Mindennek a javunkra kell válnia. ". Tehát látod, ez a felelős erő az egész világot ide-oda tologatja, mindenről gondoskodik, mindent koordinál, egyesít, hogy minden azoknak a javára váljon, akik a közösségi felelősségvállalás ezen erejével együtt mozognak. Csűrheted, csavarhatod ahogy akarod, minden rossz, ami veled történik, jóra fog fordulni. Végül is, ha vele együttmozogsz, akkor mindenből előny fog származni, ez a lényeg. Nincs ebben semmi vallásos, csak egy éber szív és az együttáramlás, egy bízó együttáramlás van benne.Isten bemutatja nekünk az előre elkészített áldások működését. Ő találkozásokkal, ajándékokkal, érintésekkel, megtermékenyítésekkel és sok mással hat ránk mindenféle módon, és ezt annál intenzívebben és gyakrabban tapasztalhatjuk meg, minél engedelmesebben működünk együtt az Ő Szellemének ezzel a fel és lefelé való mozgásával. Ez folyamatosan növekszik! A János 21:25-ban az apostol Jézusról azt mondja: "Ha minden művét, mindazt, ami Jézusból kiáradt, egyenként leírnánk, úgy tűnik, hogy a egész világ nem lenne elég nagy ezeknek a megírt könyveknek a befogadásához", lehetetlen. És látod, velünk is így van ez, ha együtt mozgunk: ez egyre több és több lesz! Az felelősségvállalás mint szervezet azonban nem azonnali tökéletes képességet jelent, ez fontos. Az ember tanul, nővekszik, érik. Nem tudjuk ezt magunk elkészíteni. Egy példa: Ha autót vezetsz, és a navigációs készüléked, GPS mond valamit, a térkép pedig valami mást mutat, s az utasod pedig megint valami mást mond. Ez egy tipikus példa. A megoldást egymás közt, a közös békesség által kell megtalálnod. Hogyan kezeled ezeket a dolgokat? Minden hosszabb utazás során egy kicsit hozzátanulunk ahhoz, hogy a szellemmel együtt mozogjunk, hogy együtt találjuk meg a megoldásokat, hogy együtt érjünk el egy célt. És egy bizonyos ponton megegyezünk, és tudjuk, hogyan kell kezelni és uralni egy bizonyos dolgot. Ez a közösségi felelősségvállalás, értitek? Tehát nincs eleve hibátlan, tökéletes képesség, hanem csak a cél békés elérése számít minden helyzetben. Ez az! És az élet szellemének a törvényére figyelés: ez a gondolat, az érzékelés legfinomabb szintjén kezdődik, ott növekszik, és végül átszövi az életünket. És ezért fontos, hogy gyorsan úrrá legyünk a lehúzó gondolatainkon. Ha észreveszed, hogy akár csak egy gondolat is lehúz - azonnal állj meg, vegyél új irányt, és tudd: a felelősségvállalás mindig csak olyan utakon vezet, ahol felfelé leszel vezetve, nem lefelé. Ami lehúzza az embert, az nem az igazság. És ha felfigyelsz rá, hogy mi az, és hagyod magad tanítani, Ő azonnal megtanít rá. Ez azt jelenti, hogy életedben ne kezdj el újra és újra gondolkodás nélkül rohanni, míg a falnak nem mész. Mint egy autós, aki csak akkor kezd figyelni az útra, miután valahol jobbra vagy balra a szalagkorlátnak ütközött, csak aztán találja meg lassan az út közepét - ne így. Nem így kell élni. És a híres mondásnak a Bibliában, "Bánd meg a bűneidet!",a keresztények számára több köze van az önmarcangoláshoz és az önsanyargatáshoz, mint bármi máshoz ... A "Metanoia" görögül tulajdonképpen nem mást jelent, mint "Gondolkodj együtt! Gondolkodj együtt a hatásmechanizmussal, ami téged ér! És bízzátok magatokat rá erre a jó dologra!" Folyamatosan, minden percben, minden másodpercben. Ez az igazi bűnbánat, ahogy ez az eredeti szövegben meg van írva. "Melyik lehúzó erő a legerősebb?" - ezt szeretnénk most végül még megbeszélni. Vannak tehát erős és kevésbé hatalmas erők, amelyek hatnak ránk. Most a két végletet mondom: Melyik lehúzó erő a legerősebb és melyik felfelé vezető erő a legerősebb? Mi van mögöttük? Mondom nektek, aligha tapasztalhattok nagyobb lehúzó erőt - ha a közösségi felelősségvállalás teljes folyamatáról, ennek kialakulásáról van szó - aligha találhattok nagyobb lehúzó erőt, mint amikor a saját hiányosságainkat, a saját hibáinkat másokra vetítijük, és őket ezért bűnösnek nyilvánítjuk. Ez körülbelül olyan súlyos, mint a búskomorság. A búskomorság a legrosszabb szellemiség, amit életemben megismertem. 1994-ben volt egy olyan időszakom, amikor teljesen összeomlottam, s ekkor mindent mérlegre tettem. Ekkor jöttem rá: A búskomorság az egyik legrosszabb dolog, ami az életedben előfordulhat. De látjátok, a megosztottság, az egymástól való elszakadás, az egymás ellen fordulás, egymás hibáztatása, egymás vádolása vagy a saját hibáink másokra való vetítése - ez ugyanolyan súlyos, mint a búskomorság. Ez egészen a pokolba húz le. Nem tudsz feljönni, hacsak nem hagyod magad visszafordítani, nem hagyod, hogy megtisztulj, és nem jössz vissza a fénybe. És végül még: "Mi a legmagasabb életérzés, úgy is mondhatnánk, az élet legnagyobb élvezete, amit emberként a Földön megtapasztalhatsz? Én azt mondom, hogy az élet legmagasabb fokú élvezete, amit megtapasztalhattok, az a folyamatos együtt áramlás, a vele összhangban való beszéd, ugyanakkor a cselekvés, az Istennel, a bennetek munkálkodó felelősségtudatos szellemmel való együtt járás. És mondom nektek, nincs magasabb életérzés, nincs magasabb nyereség, mint pontosan ez a közvetlen kapcsolat felfelé, felfelé. Nincs ennél magasabb szint! Elvégre már néhány évtizede járom itt lent az utam, és mondhatom, hogy ez az igazság. Ez az igazság! Mert akkor ezt a világot isteni dimenzióban, isteni értékben és összefüggésében, isteni bölcsességben és teljességben, isteni dicsőségben, pompában és hatalomban élitek meg. Ez az, ami bennünk zajlik. De mondhatom, hogy minden magunk körül forgás vagy a saját erőnkből fakadó gondolkodás, minden hamis tanítás tudomásul vétele vagy tanulása, minden ilyen hatás eltávolít minket ettől az életérzéstől, az életnek ettől az alapanyagától, az életnek ettől a teljességétől. És a Vele való áramlás, az életfolyammal - ahogyan ezt szintén nevezhetjük - az isteni közösségi felelősségvállalás, mint életfolyam - olyan, mint egy mennyei tánc, egy isteni tánc, amely teljesen kielégít, s már sehol másutt nem akarsz lenni, és semmi másra nem gondolsz, semmi másra nem vágysz, semmi mást nem akarsz, mert azt mondod: Most már megvan, amit mindig is kerestem! Most már az vagyok, aki lenni akarok! Most már a teljességben élek! Ámen! Ámen, Ámen. Oké, ez volt a történeted, összehasonlításképpen, a keletkezés. De most a harmadik részben tényleg a dolgok mélyére fogunk nézni. Most a szentélyből a szentek szentjébe lépünk, de előbb szusszanunk egyet, majd friss várakozással, felvevőképesen jövünk vissza ... Most már tényleg a velejére nézünk, oké? Ezután a közösségi felelősségvállalás kiteljesedése következik. "Mindenki vezetve van" Hová menjek, a lábaimmal merre lépjek? Ki tudja megmondani, merre van az út, mihez igazodjak? Kire hallgassak és ki tud nekem igazán segíteni? Irányítás nélkül vagyok, Reménytelenül elveszett vagyok. Nem lehet emberi lény, hány hibát követtünk el? A katonaság, a tudomány nem vitt közelebb a célhoz! Ez benned van, nincs szükséged arra, hogy bárki megmondja neked, merre menj. Mindannyian vezetve vagyunk, isteni intuícióval. Árad köztünk ez a dicsőséges folyam. Aki összeköt minket, aki egyesít minket, szeretni tud rajtunk keresztül, még a legnagyobb ellenséget is. Az isteni intuíciótól vezérelve. Együtt folyik köztünk ez a dicsőséges folyam. Érzékeli, hogy mikor, hol és mivel kell foglalkozni. Egyedül, vagy együtt? A lényeg az élet áramlása. Felelősségteljesen mindenki érezni fogja, hova vezet ez az áramlat. De mindig úgy, hogy mindenki jól érezze magát. Ez mindenkinél más és más, de soha nem az önzés hajtja. irányítva lenni, ez az igazi boldogság itt a földön! Nem lehet emberi lény, hány hibát követtünk el? A katonaság, a tudomány nem vitt közelebb a célhoz! Ez benned van, nincs szükséged arra, hogy bárki megmondja neked, merre menj. Mindannyian vezetve vagyunk, isteni intuícióval. Árad köztünk ez a dicsőséges folyam. Aki összeköt minket, aki egyesít minket, szeretni tud rajtunk keresztül, még a legnagyobb ellenséget is. Az isteni intuíciótól vezérelve. Együtt folyik köztünk ez a dicsőséges folyam. Érzékeli, hogy mikor, hol és mivel kell foglalkozni. Egyedül, vagy együtt? A lényeg az élet áramlása. A lényeg az élet áramlása. A lényeg az élet áramlása. Érzékeli, hogy mikor, hol és mivel kell foglalkozni. Egyedül, vagy együtt? A lényeg az élet áramlása.

Szerző: is.

Források/Linkek: Nemzetközi Baráti Találkozó, 2022: Közösségi felelősségvállalás - 2. rész