Állj fel!

19.01.2022 | www.kla.tv/21353

Magként a földbe hullsz, befedve, gyakran elnyomva, fény nélkül, gyakran kétségbeesve, rezignáltan, mert semmi sem történik, reménytelenül, erőtelenül, látás nélkül. Csodák mindig ugyanúgy valósulnak meg, egyedül, hatalom és erő nélkül. A hiányosságokat magad töltöd ki, az árat örömmel fizeted meg, mivel, hogy tudod, hogy az Isteni növekszik. Állj fel és emeld fel a hangod, állj fel és mutasd meg az arcod. Túlnősz önmagadon, gyökereid mélyek és szilárdak, most már nem félsz sem a haláltól, sem az ördögtől! Ugyan mit tudok egyedül megváltoztatni, ugyan mit tehetnék egyedül, kérdezed magadtól. Megfordulsz és nem hiszel a szemednek: Annyi isteni dolog nőtt a reggeli fényben! Minden rajtam múlik, most már mindenki látja, rajtam és rajtad, szívünkben egyesülve. Hogy mi hiányzik, mi gyötör bennünket, azt nem ítélem meg, hanem minden hiányt magam pótolok ki. Állj fel és állj szilárdan, ha jön a vihar! Tarts ki, légy velünk együtt fénnyé, amíg a sötétség el nem tűnik, és a vihar el nem vonul, amíg az egész emberiség meg nem látja önmagában Istent. Ismerd meg magad, ismerd meg, kik vagyunk, ismerd meg isteni természetedet! Vedd a sorsot a saját kezedbe, saját magadért és az összes országért és építs fel velünk egy új világot. Állj fel és emeld fel a hangod! Állj fel és mutasd meg az arcod! Túlnősz önmagadon, gyökereid mélyek és szilárdak, most már nem félsz sem a haláltól, sem az ördögtől! Állj fel és állj szilárdan, ha jön a vihar! Tarts ki, légy velünk együtt fénnyé, amíg a sötétség el nem tűnik, és a vihar el nem vonul, amíg az egész emberiség meg nem látja önmagában Istent. Amíg a sötétség el nem tűnik, és a vihar el nem vonul, amíg az egész emberiség meg nem látja önmagában Istent.

Szerző: me.

Források/Linkek: --