Afganisztán az 5. fázisban – az amerikai kivonulási stratégia

01.11.2021 | www.kla.tv/20386

A „Hogyan működnek a modern háborúk?” című ismeretterjesztő film szerint. (www.kla.tv/3587) az amerikai hadsereg Afganisztánból való kivonulása a modern háborús stratégia 5. fázisának felel meg. Az a tény, hogy az USA kivonulására nem sokkal 9/11 20. évfordulója előtt kerül sor, azt jelenti, hogy nem csak a 9/11-ről szóló, talibánnal kapcsolatos hazugság kövesedik tovább, hanem a 6. fázis is megkezdődött: a világ lakossága állítólag teljes ellenőrzést akar. Afganisztán ugyan nem olajország, de történetesen hiper-gazdag lítiumban, az e-mobilitás „új olajában” … De ki fogja megkaparintani? Vörös Kína vagy a Deep State és a Green Deal milliárdosai, vagyis az e-üzlet? Csak egy dolog biztos: a menekülteket „mi kapjuk meg” …. Az amerikai hadsereg tehát éppen a 9/11 huszadik évfordulója előtt kivonul Afganisztánból. A rettegett és szinte teljhatalommal bíró tálibok ismét hatalmon vannak. Jaj, borzalom – rettegés járja át a világot. Ki tudta kétszer is legyőzni a világ legerősebb nemzetét? – most ez a kérdés. Egészen véletlenül, éppen a humanitárius segítségnyújtás világnapjára időzítve hangzik el a humanitárius szervezetek felhívása világszerte: Adományozzatok sok pénzt Afganisztánnak, és sürgősen nyissatok meg minden határt a menekültek előtt. Így szól a felhívás. Afganisztánnak nagyobb szüksége van segítségre, mint valaha. Ez egyrészt természetesen érthető. A német külügyminisztérium megint túlbuzgó engedelmességgel jelentette be, hogy 100 millió eurós gyorssegélyt nyújt, hiszen a németeknek mindig van elég pénzük. A 17 közösen jajongó segélyszervezet között természetesen ismét ott van az oltások elkerülhetetlenségét sugalló WHO és az ENSZ Gyermekalapja. A gyermekek, mint tudjuk, minden bizonnyal a leghatékonyabb propagandaeszközök, ha valaki egy bizonyos célt el akar érni. De vajon tényleg megint csak a propagandáról van szó? Fel kell tennünk a kérdést, lehet, hogy már nem hiszünk el semmilyen katasztrófát? Mielőtt ítéletet mondanánk, nézzük meg pontosabban, közelebbről a dolgot: Legalábbis a “Hogyan működnek a modern háborúk?” című oktatófilmünk (www.kla.tv/3587) szerint az amerikai hadsereg Afganisztánból való kivonulása pontosan megfelel egy modern háborús stratégia 5. fázisának. Értitek? Visszavonulás azzal a stratégiai céllal, hogy a korábban ellenőrzött országot szándékosan teljes káoszba süllyedjen. Annak a ténynek, hogy az amerikai kivonulásra röviddel 9/11 20. évfordulója előtt kerül sor, elkerülhetetlen következménye, hogy nemcsak a 9/11 körüli tálibánnal kapcsolatos hazugság betonozódik be továbbra is, hanem megkezdődik 6. fázis is. És mi a célja a 6. fázisnak ebben a filmben? A világ lakosságának végig kell néznie a talibánnal kapcsolatos dráma újbóli kibontakozását – úgymond gyorsított felvételben kell újra átélnie a 9/11-es terror-sokkját – egészen odáig, hogy a világon minden nő attól féljen, hogy hamarosan sötét lyukakba zárják őket bokáig érő köntösben, fekete kendővel a fejükön. Értitek? Ezt az egészet most dagasztják fel, a félelmet, a pánikot. Amíg az egész világ azt nem kiáltja, hogy segítség! Ki tudja legyőzni ezt a fenevadat? Keresztények, figyeljetek erre a mondatra, ez különlegesen fontos. Végül is a tálibok szinte legyőzhetetlennek tűnnek most, miután másodszor is térdre kényszerítették a világ legerősebb védelmi hatalmát. Ezek után most olyan felfuvalkodottak lesznek, hogy maguk is mindenhatónak képzelik magukat. Más szóval, a világnak epekednie kell Afganisztán teljes ellenőrzés alá vonása után. Afganisztán esetében ezúttal nem olajtermelő országról van szó, mint általában, viszont történetesen rendkívül gazdag lítiumban. Mi az a lítium? - kérdezhetik sokan. A lítium úgymond „az új olaj” az e-mobilitás számára. Látjátok, itt válik igazán izgalmassá az egész, mert automatikusan felmerül a kérdés: Ki fogja megszerezni az összes “elektro-aranyat” vagy „elektro-olajat”, mármint, odaát? Kína legalábbis már nagyon világosan kinyilvánította érdeklődését. És Kína még mindig mélyen kommunista, mélyen vörös. Értitek? De teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a Deep State milliárdosai sem hagyták figyelmen kívül az Afganisztánban heverő ásványkincseket. A Green Deal cápáitól tudtuk meg először ugyanis, hogy az elektromos autókkal stb. való üzlet a lítium nevű “üzemanyagtól” függ. Legalábbis Elon Musk, az űrmániás és a Tesla elektromos autók gyártója előtt biztosan nem maradhattak rejtve ezek az ásványkincsek. Hiszen ő a világpolitika állandó titkos befolyásolója. Így ismerjük őt. Taktikájával Musk, mint tudjuk, még arra is képes volt, hogy mindössze tizenkét koronavírusos hónap alatt további 137,5 milliárd dollárral növelje a vagyonát, mindjárt az elején! Ez az ember érti a csíziót. Látjátok, hogy mi folyik itt? A legizgalmasabb kérdés jelenleg ez: vajon Kína mély államában működő szabadkőműves irányítói, vagy a velük szemben álló amerikai mély állam multinacionális vállalatai kaparintják meg a lítium áradatot – vagy akár testvériesen osztoznak a tortán? Addig is egy valamit már most megállapíthatunk: a mi részünk a teljes tortából megint csak a menekültáradat lesz. Más szóval, a hibrid háború folytatódni fog, és megint lendületet vesz, mégpedig ellenünk, európaiak ellen. Egyébként az afganisztáni kivonulás egész forgatókönyve figyelemre méltó párhuzamot mutat a Szovjetunió és a kommunizmus úgynevezett bukásával. Ez utóbbi ugyanis egy stratégiai bukás volt, amelyet a fináncoligarchia és a marxizmus közösen tervezett. Ezt meg kell értenünk. Más szóval, a kommunizmus létezése óta a fináncoligarchia a stratégiai sakklépéseit a marxizmussal karöltve teszi meg. A tájékozatlanok természetesen tiltakozni fognak ezen a ponton: hiszen a fináncoligarchia és a marxizmus ellenségek, teljesen különbözőek. Én azt mondom nektek, nem, ez nem így van. Kérlek, engedjétek meg, hogy kijavítsam mindazokat, akik így gondolkodnak. A marxizmus a fináncoligarchia célzottan megteremtett ivadéka egy világkormány stratégiai létrehozása érdekében. Ez ugyanannak az éremnek a két oldala, ma sem változott semmi.  És itt a párhuzam Afganisztánnal: az 1950-es évek elején a Szovjetunió gazdaságilag teljesen tönkrement.  Mivel katonailag alulmaradt a Nyugattal szemben, és a nyugati munkásosztály egyáltalán nem akart osztályharcot, egyszerűen kidolgozták a fegyvertelen háború stratégiáját.  A kínai stratéga, Sun Tsu már évszázadokkal ezelőtt megteremtette ennek a hibrid hadviselésnek a stratégiai alapjait. A szovjet haditerv azonban kezdettől fogva szándékos megtévesztésen és a nyugati ellenség észrevétlen szétzilálásán alapult. Más szóval, hibrid hadviselés volt. A cél világos és határozott volt: Egy kommunista világkormány. Hogyan jöhetne ez létre? - kérdezi a laikus. Nagyon egyszerűen: A stratégia, amely ehhez a célhoz vezethet, a saját bukás, a saját gyengeség színlelésével kezdődött. A kommunizmus bukása, mint stratégia, értitek? Meg kell értenetek, hogyan működik ez. Miről is beszélünk ma? Az amerikai nagyhatalom visszavonulásával járó stratégiai bukásról beszélünk a tálibok látszólagos fölénye miatt. Tekintsünk vissza a kommunizmus bukására és annak párhuzamaira. Ott jól láthatóak a párhuzamok: Akkoriban ugyanis egyidejűleg futottak a célzott, hosszú távú kommunista stratégiák a nyugatra való beszivárgás és átnevelés terén. Ez van mind emögött. De hogyan történhet ez – kérdezhetitek megint. Természetesen a propaganda útján, hogyan másképp? Mindent stratégiailag és belülről csináltak, már nem a hagyományos háborús fegyverekkel, hanem ideológiai fegyverekkel, mondhatni hibrid eszközökkel. Arra az esetre azonban, ha ezek nem lettek volna elégségesek, természetesen mindig készenlétben tartották a hadviselés kipróbált és bevált eszközeit, úgymond „farzsebben”. De ezekre csak második lehetőségként tekintettek, arra az esetre, ha az aljas puccs nem sikerülne. A Nyugat teljesen vak volt erre a háborús ravaszságra és stratégiára – és a mai napig az. És most megint teljesen párhuzamosan történnek bizonyos dolgok. Az új szovjet hosszú távú stratégiát ezután négy egymást követő szakaszra osztották. Azt mondhatjuk, hogy 4 szakaszra, de egyetlen céllal: Egy kommunista világkormány létrehozása! Ez volt a cél. Az 1. szakasz kezdetben egy nyugalmi fázist tartalmazott. Ez tette a Nyugatot fogékonnyá mind arra, ami aztán a Vörösből következik. Nyikita Hruscsov már 1956-ban kezdett nyilvánosan elhatárolódni Sztálintól és a népirtásaitól. Egy pártkongresszusi döntés után azonban mindent megtettek azért, hogy meggyőzzék a Nyugatot a keleti blokk kvázi „gyengeségéről”. Volt együttműködés, párbeszéd és kereskedelem, mindent szó szerint újrateremtettek, ha úgy tetszik, képmutató módon. A keleti blokk gyengeséget kezdett színlelni azzal, hogy mindenütt a kommunista világ belső megosztottságát harsogta. Azt várták, hogy ennek köszönhetően a Nyugat elveszíti minden félelmét a vörös veszélytől, a következő mottó szerint: „nézzétek csak, milyen szelíd lett hirtelenjében a Szovjetunió”. Akkoriban azonban szándékosan építettek ki egy ellenőrzés alatt tartott ellenzéket, hogy ezt elérjék. Ez a keleti blokk minden államában bátran tombolt az uralkodó kormány ellen. Ugyanakkor - miközben ez a propaganda folyt - már a Kreml elleni, titokban irányított lázadás során is világszerte, minden valódi antikommunista ellenzéki erőt erőszakkal elnyomtak, felszámoltak és eltávolítottak. Ennek a saját maguk által irányított ellenzéknek a lényege és célja azonban a következő volt: Valójában nem követelték a szovjet kommunizmus azonnali vagy abszolút felszámolását, sem pedig az általunk ismert szabad piacgazdaság bevezetését. Ugyanakkor pontosan ilyen követelések érkeztek a valódi ellenzékiek részéről. A saját maguk által létrehozott ellenzék ezzel szemben csupán a kommunizmus szelíd felülvizsgálatát és továbbfejlesztését követelte, a marxizmus humánusabb változatát, természetesen nem ezen a néven. A második szakaszban a Nyugatot destabilizálták. Tehát miközben az ellenőrzött ellenzék nyugaton mindenütt azt hirdette, hogy a Szovjetunió milyen gyenge és megtépázott, a háttérben célzott hibrid hadviselést indítottak Lenin, Trockij, vagyis Szun-ce elmélete szerint. Más szóval: Megkezdődött az észrevétlen, alattomosan ható bomlás belülről. Ideológiai átnevelés alulról felfelé, valamint vég nélküli propaganda folyt. Mindez a ma már ismert Great Reset és az Agenda 2030 mintájára történt, ahogyan azt már bemutattuk a Kla.TV-ben. Azt azonban, hogy a Kremlnek mindig is voltak befolyásos barátai és harcostársai nyugaton, bizonyítják például az Andrej Szaharovnak az Egyesült Államokban és Európában átadott kitüntetések. Nobel-békedíj járt azoknak, akik titokban hibrid háborút folytattak, értitek? Ezután jött a 3. szakasz, melyben a kommunizmus bukását színlelték. Bukás színlelése – ez a közös téma, ez a párhuzam a mai Afganisztánnal. Bukást, hanyatlást, gyengeséget színlelnek. És akkor, mint egy messiás, Mihail Gorbacsov, a KGST főtitkára lépett a világ politikai színpadára. Az ő feladata az volt, hogy liberalizálja a Szovjetuniót, hogy úgymond megszelídítse az egész világ előtt. Még a peresztrojka folyamatos dicsőítése idején is pontosan az ellenkezője valósult meg annak, amit a világközösség hitt: A kommunizmust nem szüntették meg, nem szelídítették meg, hanem inkább alattomosan, a hátsó ajtón keresztül vezették be nyugatra. Látjátok, ez történik, miközben gyengeséget színlelnek. A kommunisták alapvetően egészen nyíltan, pimaszul palástolták a tervüket, hiszen a peresztrojka nem jelent mást, mint átalakítást vagy átszervezést. Más szóval, a marxizmusnak nem kellett véget vetni, hanem csak egy kicsit fel kellett polírozni, fel kellett újítani. Az volt acél, hogy a kommunizmus horrorisztikus képe az egész világon eltűnjön, de ezzel párhuzamosan a marxista koncepciók a föld alatt, természetesen Nyugaton is megjelenjenek, és tartósan meghatározó erővé váljanak. Napjainkban a kommunizmus e lopakodó koncepcióit a már megismert kifejezésekkel hirdetik, mint például: érdekeltségi kapitalizmus, Nagy Újraindítás, stb. Gyakorlatilag elkápráztatnak egy kialakulóban lévő aranykorral, amely minden társadalmi problémára megoldást kínál. Így valósul meg a kommunista stratégia: Sok évvel korábban nem más, mint a KGB maga építette ki ezt a célzott ellenzéket. Gorbacsov aztán úgymond nyíltszívvel fogadta ezeket a disszidenseket, és közvetlen hozzáférést biztosított számukra az állami rádióállomásokhoz stb. Ezeken a csatornákon keresztül a titokban támogatott ellenzékiek nagyvonalú lehetőséget kaptak a nyilvánosság előtt, hogy kifogásokat emeljenek, amelyeknek aztán nagyvonalúan eleget is tettek. Tehát ezeken a disszidenseken keresztül tudatosan alakították és szilárdították meg a nyugati véleményt – leginkább Szun-ce, de Lenin és társai szellemében is. Nem kell mindet felsorolnom. Aztán a keleti blokk sikeresen megjátszott bukása után, 1991 óta a Nyugat nyitott terep lett mindenféle beszivárgás, mindenféle befolyásolás és természetesen kémkedés számára. Tudjátok, a szocialista indoktrinációs tábor hibrid háborús uszítása alattomosan úgy alakította át nyugati társadalmunkat, hogy Marx, Lenin, Engels stb. ideológiái ma sokkal inkább jelen vannak, sokkal népszerűbbek, mint valaha. De már nem a negatív hangzású „kommunista, leninista vagy marxista” általános kifejezések alatt – pontosan ebben rejlik a trójai trükk. Jelenleg a 4. szakaszban tartunk, vagyis a világkommunizmus bevezetésénél. Mindig hangsúlyozom, hogy amikor világkommunizmusról beszélek, mindig a magas fokú kapitalizmust és kommunizmust kell látni. Más szóval, éppen napjainkban kezd gyümölcsözővé válni a szovjetek hosszú távú stratégiája is. A kívánt világkormányt most minden eszközzel, akár politikai, vagy ha szükséges, akár katonai eszközökkel létre kell hozni. A jelenlegi fázisban a kapitalista rendszert úgy kell eladni, mint ami megfeneklett, mint ami megbukott és halott. Hasonlítsuk össze megint az afganisztáni helyzettel: az amerikai nagyhatalom megbukott, vagyis vége van. Itt most megtanulhattuk, hogy ha ez így van megjelenítve, akkor épp az ellenkezője igaz. De ahhoz, hogy ezt elérjék, a jelenlegi súlyos gazdasági világválságot a tömeges munkanélküliséggel és szegénységgel együtt megrendezték, úgymond előidézték. Ez mind összefügg. A középosztály és vele együtt a lakosság széles rétegeinek alattomosan előidézett összeomlásán keresztül, amelyet jelenleg tapasztalunk, a kapitalizmus kudarcát kívánják közszemlére tenni és egyúttal bizonyítani. Látjátok ezeket a párhuzamokat? Ily módon egy olyan politikai rendszert akarnak ráerőltetni a mi nyugati világunkra, amely első látásra nem igazán emlékeztet az általunk ismert szovjet kommunizmusra, amelyet minden bizonnyal nehezen fogadnánk el ellenállás nélkül. Pontosan ezért röpködnek hirtelen a fejünk felett az új kifejezések, mint például: Érdekeltségi kapitalizmus, társadalmi-magán partnerségek, New Deal, Green New Deal, Great Reset stb. Ennek a neomarxista modellnek a megszépítésében Kína és Oroszország hirtelen jelentős szerepet kap, ha alaposan megfigyeljük. Ez az oka annak is, hogy ez a két nagyhatalom aktívan részt vesz a davosi Világgazdasági Fórumon, és azon keresztül a Great Resetben, és így tovább… Összefoglalva: A fentiekben vázolt hibrid hadviselés többszintű stratégiája már az 1950-es években felépült stratégiai szinten. Afganisztánban 2001 óta szintén ez történik, a párhuzamok is megfigyelhetőek. Az akkori hibrid háborús stratégia a fináncoligarchia és a marxizmus közös stratégiája volt, újra hangsúlyozom, amelynek célja az abszolút világkormányzás. A fináncoligarchia és a marxizmus, ismétlem, mindig egyazon érem két oldala, illetve mindigis az volt. Ezért kell ezt a két elemet sejtenünk vagy felismernünk az egész afganisztáni kivonulási show mögött. Az egész kommunizmus, annak minden megnyilvánulásával együtt, mint a marxizmus, a leninizmus, a maoizmus stb. mindig is a fináncoligarchia műhelyéből származott. Itt az ideje, hogy ezt végre felismerjük. Ezt ne feledjétek. A fináncoligarchia, mint a világkommunizmus titkos vezetője, mindig is kiválóan értette, hogyan kell kiiktatni minden potenciális ellenfelét éppen magukon a jóhiszemű kommunistákon keresztül. Csak azt kellett világossá tenni számukra, hogy a kapitalista ellenfél a középosztály, vagyis például a gazdag gyáros stb. a környezetükben. A felbujtott proletárok pedig mindjárt el is kezdtek ökölbe szorított kézzel saját kenyéradóik ellen lázadni és tüntetni. A célzottan létrehozott kovid-plandémiával, amelyben jelenleg találjuk magunkat, a ravasz hiperkapitalisták napjainkban megpróbálnak úgymond egy végső halálos csapást mérni az egész középosztályra. Túl későn fognak rájönni a jó szándékú marxisták, kommunisták, zöldek, vörösök stb., hogy a fináncoligarchia évszázadokon keresztül becsapta őket, hogy alattomosan visszaéltek velük, mondhatnánk azt is, hogy eszközként használták őket. A hamis kapitalizmus elleni küzdelemmel, amely valóban szükséges, de sajnálatos módon nem a megfelelő szinten zajlik, ahogy az imént kifejtettük, önmaguknak és a középosztálynak adták meg a kegyelemdöfést. Röviden, ennek a már ősrégi stratégiának a célegyenesében a Nyugatot politikailag és gazdaságilag teljesen kiéheztetik és leépítik. Kínát viszont Oroszország támogatásával kell felépíteni. Ez a mögöttes terv. És mint szó volt róla, efölött áll a magas szintű kapitalizmus. Itt, a háttérben, a megosztott szabadkőműves világpáholyok, nevezhetjük őket szuperpáholyoknak, még mindig az első helyért küzdenek. Ez zajlik a háttérben. Ezt jegyezzétek meg jól: a Mély Állam mélyen megosztott – de ebben rejlik a világközösség számára a legnagyobb lehetőség is. •A jövőbeni világdöntéseknek az ősi marxista erők alapjain kell állniuk ezen egyesült szervezetek révén. •Tehát ez a párhuzam az amerikai nagyhatalom éppen most eljátszott afganisztáni gyengesége és az egykori Szovjetunió színlelt gyengesége között mindenekelőtt egy dologra tanít meg engem, és itt vonom le a következtetést: •Valójában csak egyetlen eszközt látok arra, hogy megbirkózzunk ezekkel az alattomos erőkkel: Azt mondom, tanuljunk meg mindannyian újra imádkozni. Imádkozzunk, hogy ezek a nagyhatalmak ne tudjanak minket ismét a háborúikba küldeni, hanem a vezetőik végezzenek egymással – ez a dolguk, hogy kiiktassák egymást –, és mi kerüljünk ki győztesként az alattomos manipulálók végső csatájából – igen, mi, a nép! Ivo Sasek vagyok, aki 44 éve áll Isten előtt.

Szerző: is.

Források/Linkek: - -