A veszélyes, apró pont

09.11.2019 | www.kla.tv/15181

Hogy is mondják? „Az ember a szokások rabja.” Nap mint nap felkelünk, s napjainkat a megszokott taposómalomban töltjük. Emellett hozzászoktunk sok, tulajdonképpen őrült dologhoz, csak azért, mert ezek látszólag mindig is így voltak. E dolgok némelyike bosszant bennünket és szitkozódunk - leginkább, amikor olyan igazságtalanságokról van szó, amelyek személyesen érintenek bennünket. Bosszant minket például a benzinárak, a fűtési költségek, a biztosítások és a társadalombiztosítási járulékok emelkedése. Bosszankodunk népképviselőinken, akik nyilvánvalóan egyáltalán nem képviselik az érdekeinket. Bosszankodunk a magas belvárosi parkolási díjak és az úthasználati díjak miatt, melyeket az adónkból építettek. Végül megszokásból mégis azt mondjuk: „Egye fene,ezen úgysem lehet változtatni!” Az utóbbi időben egyre nő egy pusztító következményekkel járó újabb világháborútól való félelem. Fegyverkezésről, csapatmozgásokról és nagyszabású katonai gyakorlatokról lehet olvasni és hallani. És az emberek azt mondják: „Szörnyű, hogy ezt nem lehet megakadályozni!” De nem vizsgáljuk meg eléggé, hogy: ugyan ki finanszírozza a háborúkat? Ki adja a pénzt erre a szörnyű megsemmisítő gépezetre? Ugyan ki fizeti a katonák zsoldját? A mai „Bildung unzensiert” adásunk a Freiwillig Frei.de-től származik, és az említett szempontokat kiélezetten vizsgálja. Néha a probléma lényegének megértéséhez sokat segít, ha az összefüggéseket valamennyire leegyszerűsítve és eltúlozva vizsgáljuk. Reméljük tehát, hogy az „A veszélyes, apró pont” című rövidfilm egy kicsit jobban kinyitja mindannyiunk szemét arra, hogy csak mi magunk tudunk ezen a világon bármit is megváltoztatni. Volt egyszer százmillió ember. Különböző érdekeik voltak, különböző hitük volt, különböző hivatásuk volt, és összességében jól kijöttek egymással. Egy nap egy bűnbanda jelent meg, ami csak néhány száz emberből állt. Hm, tovább kell nagyítanom, hogy láthatóvá váljanak. Tudom, hogy ott vannak valahol. Itt, megvannak! És ez a párszáz tagból álló bűnbanda azt mondta a százmilliós tömegnek: „Ettől kezdve mindenki a keresete egy részét nekünk kell, hogy adja." Ez az amerikai adófizetők és a kongresszusi képviselők közötti arány pontos grafikus ábrázolása. És a tömeg azt mondta: „Szent ég, tényleg le kell adnunk egy részét annak, amit keresünk?" És a párszáz tagból álló bűnbanda azt mondta: „Igen! Ez törvény!" És a tömeg azt mondta: „Akkor akár tetszik, akár nem, engedelmeskednünk kell." És egy kis felforgató azt kérdezte: „És mi történik, ha nem fizetünk?" Ez egyáltalán nem tetszett a bűnbandának. Azt mondták: „Ha nem engedelmeskedtek, akkor rátok szabadítjuk a végrehajtóinkat." És a tömeg azt kiáltotta: „Ó, ne, csak azt ne! Inkább beleegyezünk. Fizetni fogunk.” Ez az amerikai adófizetők és az adóhivatal alkalmazottai közötti arány pontos grafikus ábrázolása. Eltelt egy idő, és a bűnbanda azt mondta: „Most többet akarunk a keresetetekből." És ez így ment tovább és tovább és tovább, míg a tömeg nagy része csaknem keresetének felét a bandának fizette. Amikor is a banda többet követelt, a tömeg mindig azt mondta: „Jaj, már így is alig tudunk megélni, tényleg szükséges az, hogy többet adjunk nektek?” És a banda mindig azt mondta: „Igen! Adnotok kell, vagy rátok szabadítjuk a végrehajtóinkat.” Így a banda évente dollárok millióit és milliárdjait kapta a tömegtől. Háborúkra, piramisrendszerre, baráti szívességekre és sok másra költötték. A tömeg egy része azt mondta: „A háborúkat, amiket a mi pénzünkön folytattok, egyáltalán nem tartjuk jónak, nekünk kell ezeket tényleg finanszíroznunk?” És a bűnbanda azt mondta: „Igen, az nekünk jár. Vagy inkább rátok szabadítsuk a végrehajtóinkat?" És a tömeg egy része azt mondta: „Elveszitek a pénzünket, hogy azt nagyvállalatoknak, hatalmas bankoknak ajándékozzátok és olyanoknak, akik nem akarnak dolgozni. Nekünk sok minden nem tetszik." És a bűnbanda azt mondta: „az nekünk mindegy. Mi döntünk, hogy mire adjuk ki a pénzt. És jobb lesz, ha azt teszitek, amit mondunk, különben…" És a tömeg azt mondta: „OK. Akár tetszik, akár nem, fizetnünk kell." Idővel a tömegnek annyira elege lett, hogy drasztikus lépésre határozta el magát. Egy napon azt mondta a bűnbandának: „Nem tetszik, amit csináltok. Másik bandát akarunk." És a régi bűnbandát hihetetlen idő- és pénz ráfordítással, egy újjal cserélték fel. És a tömeg azt mondta az új bandának: „Most végre megtarthatjuk a pénzünket, vagy legalábbis egy nagyobb részét?" És az új bűnbanda azt mondta: „Sajnáljuk, de komoly vita után úgy döntöttünk, hogy ez lehetetlen. Le kell adnotok annyit, mint, amit korábban és még többet." A tömeg úgy érezte, mintha fejbe vágták volna, és azt mondta: „Szörnyű. De mi más választásunk lenne? Azt mondják, hogy engedelmeskednünk kell. És borzasztó végrehajtóik vannak. Tehetetlenek vagyunk velük szemben. Inkább azt tesszük, amit mondanak.” És a tömeg úgy tett, mint ahogy azt a bűnbanda mondta. És egyre szegényebb és szegényebb lett, és a nyomorúság nagyobb lett, mint valaha. De végül is mit tehettek volna? Milyen hatalommal bírna ez a tömeg a néhány száz fickóból álló bűnbandával, és végrehajtóival szemben? Milyen esélyei lennének nekik – velük szemben? Hogyan tudna a százmilliós tömeg az apró kis pont hihetetlen hatalmának sikeresen ellenszegülni? Újra elmondom, ha valaki még nem fogta volna fel. Itt vannak ők, és itt vannak a végrehajtóik, és itt vagyunk mi. Ők - mi. Ők - mi. Nem tűnik ez nektek furcsának? Talán csodálkoztok, hogy a tömegnek miért kell mindenhez a pont engedélye ahhoz, hogy azt tegyék, amit akarnak? Miért gondolják ezek az emberek, hogy ezt a kis pontot kell megkérdezniük, hogy megtarthatnak-e többet abból, amit keresnek? Miért könyörögnek ennek a kis pontnak évekig, hogy csökkentse az adóikat? Tényleg olyan ijesztő ez a pont? Vagy az érvei tényleg olyan meggyőzőek? Miért nem rúgja a tömeg ezt a kis pontot egyszerűen fenékbe? Az a tény már önmagában is elképesztő, hogy ez a kis pont milyen igényeket támaszt a hatalmas tömeggel szemben. De ami még sokkal elképesztőbb, az az, hogy a tömeg ennek a parazita kontrollmániásokból álló jelentéktelen bűnbandának még engedelmeskedik is. Hogyan magyarázható ez? Kérdezzük meg a kis pontot. „Nos, ez a következőképpen működik. Ha mi, a Pont, elvesszük a pénzeteket, és olyan dolgokra fordítjuk, amit nem tartotok jónak, benneteket képviselünk. Ugyan nem tarthatjátok meg a saját pénzeteket, de eldönthetitek, hogy melyik kis pont lopja el a felét annak, amit megkerestetek. És ez azt jelenti, hogy felelősekké váltok az által, hogy nekünk adjátok a pénzeteket. Tehát mi, a Pont, benneteket szolgálunk, amikor a pénzeteket olyasmire adjuk ki, amivel nem értetetek egyet. Szóval hálásaknak kell lennetek, és tisztelnetek kell minket, hogy benneteket kirabolunk, mégpedig a ti megbízásotok alapján, a ti javatokra. Hogy ez által benneteket tudjunk olyasmivel szolgálni, amivel nem értetek egyet." Így néz ki a dolog. Remélhetőleg ezzel minden kétséget eloszlattunk. Ha a Pont magyarázatával nem vagy teljesen megelégedve, akkor olvasd el Larken Rose „THE MOST DANGEROUS SUPERSTITION” (A legveszélyesebb babona) című könyvét. Beszerezhető a www.larkenrose.com oldalon.

Szerző: sm.

Források/Linkek: https://www.youtube.com/watch?v=MsS_7hrO8X4&list=PLmQgHIlpRhvTntkNrVNBpXHbfxxMF8Njm